2. Hear Like Buy

Az aranyszabály. Hallom/Megszeretem/Megveszem. Először hallom a zenét, aztán megszeretem a zenét, majd megveszem a zenét. Ebben az egyetlen sorrendben történhet. Ha másképp próbálod, nem fog összejönni.

Rengeteg kifinomult marketing trükk létezik a zenében – online és offline. Ha viszont ezt az alapvető dolgot elvéted, inkább bele se kezdj.

A médiafogyasztásban a zene eléggé speciális helyet foglal el. Egy mozijegyet nem azért veszek, mert annyira tetszett a film, és ugyan elképzelhető, hogy valaki egy korábbi könyvtári olvasást követően vásárol könyvet, jellemzően az ember először vásárol, és csak azután fogyaszt.

A DVD-k példája talán valamivel közelebb áll a zenevásárláshoz. Nagyon szeretek egy filmet, ezért megveszem DVD-n. Általában úgy kedvelünk meg egy filmet, hogy egyszer próba szerencse alapon fizettünk, és megnéztük a moziban.

A zene más – és ezt legjobban a rádió bizonyítja. A zenében messze a legmegbízhatóbb promóciós módszer, ha hallják az emberek. Ha lehet, újra meg újra – ingyen. Egy idő után, ha szerencsés vagy, az emberek megismerik és megszeretik a zenédet. Így előbb vagy utóbb akarni fognak belőle saját copy-t.

És ez nem kizárólag a popzenére érvényes. Nemcsak egy fülbemászó dallamról van szó, amit az ember dúdolhat magában miközben viszi ki a szemetet. Az úgynevezett ‘serious music’-ra ez szintén igaz. Talán még jobban is mint más múfajnál. Minél nagyobb kihívás egy zenei mű hallgatása, annál nagyobb energibefektetés szükséges a megfejtéséhez és értékeléséhez.

Hasonlóképpen, a zeneszeretet nem pusztán a szórakozásról szól. A zenefogyasztás sokak számára komoly dolog. És fogyasztás alatt nemcsak hallgatásra gondolok: a gyűjtés, a rendezés, és a személyes preferenciákhoz mért értelmezés szintén részét képezik. Több mint egy röpke vásárlás.

De akár popzenéről, akár valami erősen politikai szinezetű punk albumról, vagy egy kisérleti avangard cuccról legyen szó, a kulcs ugyanaz: az embereknek először hallaniuk kell, aztán megszeretik, és végül, ha szerencsés vagy, gazdasági kapcsolatba lépnek, hogy fogyaszthassák (nemcsak megvásárolják és hallgassák).

Ebben a sorrendben kell történnie. Nem tud máshogy. Nincs értelme reménykedni, hogy az emberek megveszik, hallgatják, majd megszeretik. Nem így lesz.

Gondolom egyetértünk abban, hogy ez nem agysebészet. Teljesen nyilvánvaló, egyértelmű, és praktikus. Mégis, ez az a hiba, amit a legtöbben ejtenek, mikor zenét online promótálnak.

Senki se akar venni olyat, amilyet nem ismer, pláne amilyet még nem is hallott. Különösen, ha olyanról van szó, ami kívül esik az ember megszokott rendszerén.

És egy 30 másodperces minta teljesen idő- és sávszélesség-pocsékolás. Valójában rosszabb is, mint haszontalan. Nem elég ahhoz, hogy megszeressék a számodat. Hadd hallják, tartsák meg, éljenek vele. Akkor majd rajongóként jöhetnek vissza.

Ezt a kapcsolatot fel kell építeni – jobban mint korábban bármikor, mert egyszerűen nem törődni a zenével és odébb állni könnyebb mint korábban bármikor. Nem arról van szó, milyen jó a szám, hanem többmillió egyéb opcióval való versenyről. Többmillió.

A zene promóciójának és egy fogyasztóval való gazdasági kapcsolat felépítésének a legegyszerűbb módja ha hagyod, hogy hallják a zenéd. Hadd hallják újra meg újra – megkötések nélkül. Hadd szeressék meg, és hadd adják a gyűjteményükhöz. Akkor azt akarják majd, hogy adhassanak neked pénzt.

Ez nem csupán egy közhely az online zenéről, így működik a kapitalizmus. Ha értéket szolgáltatsz, pénzzel jutalmaznak.

Nem kapod előre a pénzt, és nem te döntöd el, mi az érték.

Eredeti szöveg

CÍMKÉK: , ,

0 hozzászólás

Legyél te az első, aki hozzászól.

Szólj hozzá te is!