4. Testreszabás

Ez az egész duma az online zeneiparról figyelmen kívül hagy egy alapvető dolgot: nem egy, hanem rengeteg van. Egy méret nem passzol mindenkinek.

Láttuk a website-ot. Van egy home/ landing page, egy fotó, és egy kis szöveg. Aránylag szimpla navigáció felül vagy oldalt. Ilyesmi linkek, mint “Rólunk”, “Galéria”, “Letöltés”, “Kontakt” – és ezek pontosan oda visznek, ahova várnánk, hogy vigyenek.

Ezek önmagukban nem rossz dolgok. Tulajdonképpen jobb is, ha nem próbáljuk újra feltalálni a kereket. Az embereknek vannak elvárásaik, és nem akarnak megtanulni egy új navigációs rendszert külön a mi website-hoz. Nem ez a probléma.

A probléma, amire szeretném felhívni a figyelmedet, az az alapvető kérdés, hogy voltaképpen mire is való a website-unk. A site-unknak kommunikálnia kell minket, és azt, amit csinálunk. Sőt, mindezt olyan módon, hogy célközönségünkben rólunk egy olyan kép vagy a benyomás alakuljon ki, amit szeretnénk, hogy kialakuljon.

A mi zenei vállalkozásunk más, mint a másoké. Másként teszünk dolgokat, mint a többiek.  Szándékosan elkerüljük azt, amit mások tesznek. Ha más nem is, a zenénk remélhetőleg mond valami sajátosat. Egy egyen-website nem passzolhat mindenkinek.

Tehát a site-unknak el kell látnia néhány funkciót. Ezek közül egy – és talán a legfontosabb -, hogy reflektáljon minket és azt, ahogyan kivánunk kommunikálni. Miután ez mindenkinél eltér, itt összesen annyit tudok mondani, hogy “gondold át jól, pontosan mit jelent ez”.

Mondok néhány példát, hogy megmutassam, mire gondolok.

Például arra az artist website-ra gondolok, ahol a rajongók tudnak kommunikálni egymással egy faliujság-szerű üzenőfalon. Ez a főoldal. Minden egyéb innen ered, hiszen az üzenőfal az, amiért a látogatók jönnek. Nem egy külön “Fórum” oldalon van, hanem legelöl és mindenek előtt.

Vagy ott van a klub, aminek egy “Tonight” szórólap van a főoldalán, információval az aznap esti programról. Ez egy jó ok lehet megjelölni és később visszatérni az oldalhoz, és ők maguk is azt látták, hogy legtöbben ezt keresték a site-jukon: “Ki játszik ma?”. Belefáradunk, ha hatszor kell klikkelnünk, hogy a bejáratról és a mosolygó személyzetről készült szép képeken, meg a booking információkon keresztül találjuk meg kérdésünkre a választ.

Vagy a music publishing cég, ami célzottan reklám- és filmzenékre specializálódik, és ennek megfelelően a főoldalán különböző videókat mutat különböző zenékkel, hogy megmutassa, hogyan is működnek ezek.

Ott van a kiadó, ahol rájöttek, hogy nem is kell nekik website, inkább minden művészük számára készítenek egyet-egyet, és majd azokat linkelik egymásra – arra a mefigyelésre alapozva, hogy legtöbben nem kiadó, hanem egyéb referenciák alapján keresnek zenét.

És nem is kell magunk készítenünk a site-unkat. Manapság összekovácsolhatunk, foltozhatunk sok-sok előre elkészített hozzávalót, amik aztán könnyedén a preferált vázba ülthetetők. Ez a Web2.0 egyik nagy előnye (erről bővebben később).

Beépíthetünk Google Maps-et a website-unkba, esetleg a fellépések vagy bulik oldalon, hogy az emberek könnyen megtaláljanak. Vagy egy személyre szabott Amazon boltot, és a közvetítésért még pénzt is kaphatunk. Vagy árulhatunk pólókat pl. a Spreadshirt segítségével.

Használhatunk RSS Feed-eket (erről is bővebben később), hogy beágyazzunk aktualitásokat és olyan, bárhonnan származó, de megfelelő testreszabás után bizonyos értelemben sajátnak tekinthető tartalmakat, amik a közönségünk számára relevánsak.

Vagy egy “Skype Me” gombot, hogy a felhasználóink egy kattintással hús-vér emberrel beszélhessenek – ha ez értelmezhető abban, amiben érdekeltek vagyunk. Még azt is megmutatja nekik, mikor nem vagyunk elérhetőek.

Ez csak a kezdet. A web egy készlet vagy, ha úgy tetszik, egy kicsit mint a Lego. Bárhogyan összeépíthetjük, ahogy csak akarjuk. De sose feledkezzünk meg a design szempontról. Ha nem találjuk a darabot, amit keresünk, bármikor felépíthetjük a nulláról. Általában a kettő kombinációja szokott jól működni.

Ami itt a legfontosabb az az, hogy ne vegyünk csak úgy le egy kész mintát a polcról. Ez ugyan elég lehet ahhoz, hogy feldobjon a netre, és legalább ott legyünk, de ha ez a megélhetésünk, akkor valamilyen úton módon meg akarjuk különböztetni magunkat másokól. Az nem fog működni, ha tök ugyanaz a site-unk, és ugyanazt a jó-öreg formát követi, mint mindenkié. Legalábbis nem úgy, ahogy szeretnénk.

Eredeti szöveg

CÍMKÉK: , ,

0 hozzászólás

Legyél te az első, aki hozzászól.

Szólj hozzá te is!