Kibelezzük a gyógyszerészt – 1. rész

Ebben a sorozatban Mongoose a.k.a. Koczák Péter mutatja meg nekünk, hogyan készítette el a Qemists Take it Back című számának remixét, amivel aztán 300-400 induló közül megnyerte az Indaba Music nemzetközi remixversenyét.

Az első fejezetben igyekszem rövid betekintést nyújtani a trackbe és annak elkészítésébe, majd a későbbi posztokban jobban kivesézni egy-egy érdekesebb részletet. Közben arra számítok, hogy az újraelemzés számomra is tartogat majd pár meglepetést, mert közben akaratlanul is szembesülök azokkal a hibákkal és problémákkal, amikről elfeledkeztem, vagy eddig még fel sem merültek bennem.

Az elkészült szám – The Qemists feat Enter Shikari – Take it back (mongoose remix):

The Qemists – Take It Back (official remix) by Mongoose

Szerkezetileg nem szoktam túlbonyolítani, és általában klasszikus dj-formátumba rendezem a készülő munkát. Ennek több oka van. Az egyik ezek közül az, hogy muszáj megtartanom a folytonosságot a számaimban, mivel arra készülnek, hogy egy szórakozóhelyen előadjam a közönségnek. Általában magamból indulok ki, és én nem szeretek olyan számra mulatni, amiben van öt kiállás és hét drop. Ebben az esetben is hasonlóan jártam el:

Dobok

Mérhetetlenül egyszerű és primitív dobképletet választottam. Ezt a 4/4 lüktetést lelassítottam a megfelelő tempóra (86 bpm), és kiegészítettem olyan dolgokkal, amik életet visznek ebbe az agyatlan dübörgésbe. A kick-snare alapkombón kívül van még a mikulas, clap és pergeto03 nevű perkusszió, amik a pergődobot követik, és ezeket variálva érdekesebb hangképet kapunk, mivel kevésbe kiszámítható az egész. A cineknél talán érdekes lehet az, hogy nem mindig pontos nyolcadokat játszik és nem minden esetben swinget, inkább a kettő egyvelegét. Elkezdődik inkább ez a swinges dolog, de atompontos nyolcadokkal fejeződik be a kör. Így nem lesz olyan érzése az embernek, hogy egy gumilada pattog az egész szám alatt.

Mixing szempontból: keveset dolgoztam más sequencer programban, többek közt azért mert a Logicnak elképesztően jó beépített modulációi, dinamika-, és hangerőszabályzói vannak.

Lábdob: nyomtam egy kis mélykiemelést 64 és 82 Hz között, mert a magas tartomány rendben volt. Eleve olyan dobhangot választottam, amit később minél kevesebbet kell módosítani. Bár ez a törekvés bármelyik hangról elmondható a basszuson kívül.

Pergődob: mivel csúnyán beleszólt a lábdob tartományába a pergő alja, ezért levágtam. A szabványnak mondható 200 Hz körüli kiemelésen kívül jóval feljebb is megtettem ugyanezt, hogy megkapjam azt az élesebb hangot, amit akarok.

Perkusszió: mixing szempontból egy dolgot érdemes megemlíteni. Mivel nem volt jó a sztereó kép, ezért kicsit kitágítottam. Túl durva lett volna, ha direktbe ráteszem a sávra az eszközt (most az Upstereót használtam, de a beépített Sample Delay is tök jó), így send sávon keresztül finomabban be tudtam állítani, hogy mennyire széles sztereó képet szeretnék.

Cinek: nem túl izgalmas; senden van rajtuk egy reverb.

Bassline

A Vanguard elképesztően ostoba szinti, viszont nagyon szeretem az ostoba szintiket. Több részből lett összepakolva a végleges basszus sáv. A két fő rész a top szinti az említett Vanguardból és a subbass Massiveból, ami 181 Hz-nél van levágva. Azért olyan magasan, mert hallatszódnia kell olyan hangrendszeren is, ami mondjuk nem tud 100 Hz-nél alacsonyabb frekvenciát kiadni magából. Az indok az, hogy a már említett többsávos basszusnak van olyan része, ami nem funkcionál eredetileg basszusként (chipsound), ezért van szüksége támogatásra alulról.

Ehhez a zavarbaejtően nyers, felső tartományba eső basszushoz nem használtam mást a Logic beépített cuccain kívül. Ez látszik a fenti képen. Levágtam az alját, hogy ne akadjon össze a subbal, és kiemeltem azokat a frekvenciákat, amiket érdekesnek találtam. Meg egy bitcrusher sem ártott neki. Az excitertől lett még hibásabb. És erre az egészre rátettem egy túlzóan nagy thresholdú és ratiojú sidechain kompresszort, amitől biceg az egész.

Sampling & Glitch

Zseniális eszköz az Effektrix, de szerintem eléggé kiszámíthatatlan. Nem adja mindig ugyanazt az eredményt, ezért szeretem manuálisan editálni a mintákat. (Igaz, ez sokkal nagyobb szívás.) Újra kirenderelni, lelassítani, felgyorsítani, megszaggatni. Pont úgy, ahogy Sugarbytes pluginje. Viszont így mindig pont ugyanúgy fog szólni a cucc. Nem beszélnék le senkit a használatáról, mert ha nem annyira karakteres hibákat akarunk generálni, akkor arra pont megfelelő, de azt a hatást, hogy „woow, that’s xy’s signature glitch”, az szerintem nincs beleépítve az ilyen processzorokba.

A fenti ábra egy egyszerű példa erre a manuális szaggatásra. Kombináltam a beépített slow down fade-del. Persze ez tényleg nagyon macerás, de megéri egy picit tötyögni vele.

Következő alkalommal jobban ráfókuszálok a produkció egyes területeire, és tolok fel hozzá majd egy csomó hangmintát is.

Folyt. köv.

 

CÍMKÉK: ,

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá te is!