Hogyan lőjünk kiadóra? – Forró nyomon


Ebben a sorozatban a zeneszerzők és producerek mellett a zeneipar nem kevésbé fontos szereplőivel, a kiadókkal ismerkedünk meg. A teljesség igénye nélkül próbáljuk bemutatni azokat a címkéket, amelyek friss, egyedi és izgalmas hangzást képviselnek ebben az igen zajos, telített környezetben. Arra törekszünk, hogy minél pontosabban meghatározzuk egy-egy kiadó jellegzetességeit, ezért megpróbáljuk nyakon csípni azokat a közös megkülönböztető jegyeket a kiadón megjelenő zenék hangzásában, hangulatában és mondanivalójában is, amelyekre ha saját zenei ötleteink formába öntése közben odafigyelünk, akkor nagyobb eséllyel tudjuk felkelteni a kiadófőnök, vagy nagyobb kiadóknál az A&R-es figyelmét.

Hot Creations


A kiadó bemutatása:

A londoni székhelyű kiadót alig egy éve alapította Lee Foss és Jamie Jones. Ez alatt az egy év alatt kilenc megjelenést jegyeztek, és olyan sikereket értek el, melyekről a legtöbb kiadó még álmodni sem mer. Kiadványaik a legnagyobbak táskáiban landolnak, az eladási listákon igen előkelő helyekig kúsznak, és ami a legfontosabb, hétről hétre felhevítik a táncparketteket tengeren innen és túl.

A nemrég megjelent és a kiadófőnökök keze munkáját dicsérő Forward Motion például a szcéna egyik leghitelesebb magazinja, a Resident Advisor adatai szerint, májusban a legtöbbet chartolt track lett, és sokan már most a nyár slágerének kiáltják ki.

Lehet, hogy kissé elhamarkodottan, mert a még meg sem jelent HOTC010 katalógusszámmal ellátott Danny Daze-féle Your Eyerything körül már most akkora a hype, hogy joggal pályázik ugyanerre a címre. A kiadó háttérmunkáját dicséri, hogy úgy tudták felizgatni a népet a top dj-knek küldött promóanyaggal, hogy közben egy-két set rip-et leszámítva játszható formátumban nem szivárgott ki a trekk. Az újdonságokra nyitott közönség, eddig csak a legfelkapottabb dj-k partyvideóiban találkozhatott a számmal, és mégis, vagy pont ezért, ennek a jól ütemezett beetetésnek köszönhetően 2011 egyik legjobban várt kiadványává vált a HOTC010.

A kiadó erőssége egyébként a két alapító személyes varázsa és kifinomult ízlése mellett, hogy rögtön három igen erős EP-vel nyitottak, így hamar megkapták azt a figyelmet, amiről ebben a szakmában sokan álmodnak. Ez a kezdeti siker sem meglepő, ugyanis Jamie Jones Ruckus című EP-je és Lee Foss U got me névre hallgató kiadványa éppen akkor került a nyilvánosság elé, amikor a két alkotó körül – még saját kiadó alapítás nélkül is – forrott a levegő.

Ez a jó időzítés tulajdonképpen az egész kiadó születését jellemzi, mert tavaly ilyenkor már utolsókat rúgta a német központú minimal-őrület, és a tech-house hullám is ebben az időben kezdett egyre több sablonos felvételt eredményezni.  A Hot Creations nagyjából abban a pillanatban született, amint a house újra előtérbe került, és egy év alatt ezen a hullámon vált napjaink egyik meghatározó kiadójává. (Ha nagyon elfogult akarok lenni, akkor talán azt is megkockáztathatom, fordítva is igaz, tehát a brit house szcéna is köszönhet egy kicsit a forró munkák első egy évének.)

Természetesen a gyors berobbanás mellett olyan fiatal producerek szerzeményei is felkerültek a kiadványokra, mint Burnski, Robert James, Dyed Soundorom, Crazy- P, Subb-An, Art Department, vagy az éppen kiadásra váró Danny Daze, MANIK vagy Miguel Campbell Baby i got it című nyári bombája.

A kiadó hangzása:

Az eddigi kiadványok elemzésénél hamar rá kellett jönnöm, hogy rögtön az első próbálkozásnál igen kemény fába vágtam a fejszémet, ezért aki arra számít, hogy most tuti recepteket fog kapni, hogy hova tegye a clappet, vagy hogy melyik frekinél emelje ki a basszust, annak csalódnia kell.

A megfigyeléseim alapján a legfontosabb dolog, ami összeköti a számokat az egy érzés, egy elvágyódás, amit valami ilyesmi gondolat indíthatott be: „Itt ülök Londonban a sötét stúdiómban, kint már megint esik, de fasza lenne valami tengerparton lazulni két koktéllal, és a pálmafák alatt egy szörfdeszkából épített pulton pakolni a zenét a haveroknak, meg néhány bikinis lánynak.

Ezt persze nem a de „szar itt” hangzást eredményezi, hanem a „de jó ott” vidámsága, lazasága köszön vissza a trekkeken. Ezzel az érzéssel persze nem csak Londonban lehet azonosulni, szóval, ha olyan zenéken dolgozol, melyeket hallgatva, ha becsukod a szemed már Miamiban tengerparton bólogatsz, akkor jó úton haladsz.

A számok többsége sok elemet átvesz a klasszikus house zenékből, talán a legnagyobb különbség abban van, hogy a vagányabb keverés mellett a basszusokra nagyobb hangsúlyt fektetnek. A kiadványok közül sokban a basszus nem csak a groove miatt kell, és nem csak alulról támogat egy fő dallamot, hanem sokszor maga a basszusfutam válik a főtémává. Itt fontos, hogy a basszusfutamok a house számokhoz képest egy kicsit széles utat járnak be a hangmagasságok terén és az egyediség nem csak a dallamvilágban, hanem az időzítésben is megmutatkozik. Nagyon csínján bánnak az egyszerű felező basszusokkal, így nem pumpálás, hanem sokkal inkább szétesős bólogatás jellemzi a zenéiket.

A szintik és a vokálok tekintetében közös ismertetőjegy, hogy a filtereket egészen merészen használják, és alulról néha egészen magas Q értékekkel rángatják meg a hangokat.

Az ütemszekciót egy furcsa kettősség jellemzi, ugyanis az egészen élő hatású dobok, cinek mellett, megjelennek a klasszikus dobgépekből csavart extrém beállítások, azok a bizonyos „tyiú”-hangzású scifihangok is. A rengeteg tomból álló fillek is igen népszerűek, gyakran bolondulnak meg velük a körök végén.

Persze ezek a dolgokat sem szabad szentírásnak venni, és ami nagyon fontos, hogy egyáltalán nem helyettesítik a kreativitást és az alkotói egyediséget. Ezek inkább csak sminktippek, egy amúgy is szép lánynak.

 

CÍMKÉK: , , ,

4 hozzászólás

  1. ali_ szerint:

    “A kiadó háttérmunkáját dicséri, hogy úgy tudták felizgatni a népet a top dj-knek küldött promóanyaggal, hogy közben egy-két set rip-et leszámítva játszható formátumban nem szivárgott ki a trekk.”

    na de a másik 9 ep…

    • Falcao szerint:

      Én úgy tudom, hogy a kiadásra váró anyagok közül, egyik sem jutott ki. A kiszivárgásról szerintem a mai világban csak a kiadatlan cuccokknál van értelme beszélni, mert a legtöbb anyag sajnos a megjelenés pillanatában felkerül a file-megosztókra. Úgy tudom, hogy sem a leendő Baby i got it, sem pedig a Manik cuccok nem jutottak erre a sorsra, de korábbi (már kiadott) anyagokról nem tudok nyilatkozni. A cikkben a meg nem jelent cuccokra gondoltam…

  2. ali_ szerint:

    természetesen úgy értettem, h a másik 9 ep még promóként ki volt szivárogva. miguel campbell baby i got it-ja még nem, azonban manik alwayz című száma már kint van.

  3. ali_ szerint:

    a cikk természetesen nagyon jó. remélem lesz több is! :)

Szólj hozzá te is!