Zeneelmélet 2. rész

II. Cédééfgéáhácé

Zenelmélet sorozatunk aktuális részében a már oly sokat emlegetett hangmagasság dimenziójában feszegetjük tovább tudásunk határait. Szó lesz a skáláinkat felépítő hangokról, neveikről, és arról, hogyan jelennek meg kedvenc zeneszerkesztő programunkban.

Tanuljunk hangokat

Ahhoz, hogy megtanuljuk a hangok neveit, javaslom vessünk egy pillantást a kedvenc zongoránk, szintink, vagy MIDI eszközünk billentyűzetére. Eleinte a fehér és fekete billentyűk elrendezése véletlenszerűenk tűnhet, de ha jobban megvizsgáljuk felfedezhetünk egy állandó mintázatot. A fekete billentyűk kettes és hármas csoportokat alkotnak, a legtöbb fehér billentyű között van fekete, de bizonyos fehér billentyűk között nincs.

A mágikus C hang

Az első hang amit meg kell tanunlunk, a C. Ez az a fehér billentyű, amely a fekete billentyűk kettes csoportjától balra található. A bilentyűzetünk méretétől függően több (akár 7) ilyen billentyűt találhatunk. Ezek mindig a C hangot jelölik a különböző oktávokban. Az alábbi képen ezt láthatjuk az Ableton Live piano roll-ján.

Az oktáv szó nyolcat jelent. Egy adott C-től a fehér billentyűket számolva pontosan a nyolcadik lesz ismét C. Ezt a távolságot (egy adott C-től  a lefelé vagy felfelé soron következő C-ig) nevezzük egy oktávnak.

Miért nevezzük az egymástól pontosan oktávnyi távolságra lévő hangokat ugyanúgy? A válasz az oktáv hangköz egyedi tulajdonságaiban rejlik.

Mint ahogyan a cikksorozat első részében már beszéltünk róla, minden hang generál felhangokat. Az alaphang (első/alap harmonikus) után következő felhang frekvenciája pontosan duplája az alaphang frekvenciájának. Jelen esetben a C3 alap frekvenciája 130Hz míg az első felhangja ennek pont a duplája 260Hz amely pont a C4 alap frekvenciája. Az alábbi ábrán az első felhang és az alaphang frekvenciájának 2:1 arányát láthatjuk.

Ha két olyan hang szól egyszerre melynek a frekvenciái ilyen arányban vannak, a fülünk nagyon speciális kapcsolatot érzékel a kettő között. Ez azért van, mert mert ilyen esetben a magasabb hang egyszerűen megerősíti az alsó hang legerősebb felharmonikusát. Ez a legerősebb összhangzattani kapcsolat. Annyira erős, hogy tulajdonképp majdnem egy hangként érzékeljük. Ez az amiért az oktáv távolságra lévő hangok ugyanazt a nevet kapták.

A különböző oktávban lévő ugyanazon hangokat számokkal különböztetjük meg. Az oktávok számozása nagyban megkönnyíti a hangok nevének tanulását, mert így csak egy oktávnyi hangot kell megjegyeznünk.

A zenei ábécé

Ha már tudjuk, hol a C hang, egyszerű megtanulni a hangokat, hiszen a fehér billentyűk hangjai a latin ábécé szerint szerint kapták a nevüket. Így jönnek egymás után: A B C D E F G. Legalább is az angolszász elnevezés szerint. A német elnevezés szerint (mint ami Magyarországon is megszokott) a B helyett H a helyes (ez amúgy egy egyszerű elírásnak köszönhető, ha érdekel a sztori katt ide). Az egyszerűség kedvért a továbbiakban az angolszász elnevezéseket fogom használni (hiszen a legtöbb szoftver is ezt teszi), de a korrektség kedvéért zárójelben jelzem majd a Magyarországon használatos neveket is. ( Ha véletlenül úgy alakulna, hogy hangszeres zenészekkel dolgoznál együtt, mindenképp az itthon használt elnevezéseket használva kommunikálj velük, ha nem akarsz bajt! )

A zenei abc betűi tehát : C D E F G A B(H)

A képen ugyanez látható ismételten a Live piano roll-jában.

Az abc tanulásánál szerintem érdemes ezt a módszert alkalmazni:

1. Keresd meg a C hangot (a két feketétől balra lévő fehér billentyű).

2. Haladj felfelé (akár több oktávon át), és minden fehér billentyűhöz érve mondd a hozzá tartozó betűt a zenei ábécéből.

3. Ha ez már nagyon megy, lefelé is ismételd meg.

A fekete billentyűk

Na igen ám, de nem csak fehér billentyűk léteznek… De ne izgulj, ha már biztosan tudod a fehér billentyűk neveit, akkor a feketék sem fognak nagy gondot okozni. A fekete billentyűk mind a fehér billentyűk lefelé (flat) vagy felfelé (sharp) módosított változatai.

Vegyük alapul a D hangot. A felette lévő fekete billentyűt megszólaltatva egy félhanggal magasabb, élesebb (sharp) hangmagasságú hangot kapunk. Ezt a hangot nevezzük D sharp-nak (magyarul Disz), jelölése: “D#”.

Térjünk vissza a D-re. Az alatta lévő fekete billentyűt leütve a megszólaló hang egy kicsit alacsonyabb, laposabb (flat). Ezt a hangot D flat-nek nevezzük (magyarul Desz), jelölése: “Db”.

A többi fekete billentyű a nevét ugyanígy a mellettük álló fehér billentyűk módosítása (alterációja) során kapja. Ennek értelmében egy adott fekete billentyű nem csak egy névvel is rendelkezhet. Például a C felett lévő fekete billentyű a C# /ejtsd C sharp/ (Cisz), pedig ezt már a D is “elnevezte” Db-nek /D flat/ (Desz). Tehát Minden fekete billentyűnél lévő hangnak 2 neve lehet “felülről egy flat” és “alulról egy sharp”.

Az egymással ilyen kapcsolatban lévő hangokat jelezzük enharmonikusoknak (enharmonikusan egyenértékű hangoknak). Maga a hangmagasságuk teljesen ugyanaz, de más kontextusban használjuk őket. Erről majd bővebben a hangnemeknél… Addig is nézzük meg az összes lehetséges fekete billentyűs hang összes lehetséges nevét:

Summa summárum

A hangok neveinek megtanulása egy nagyon fontos lépés minden e-zenész számára, nagy segítség a szintetizátorokkal, samplerekkel való munkánál. Hogyan is tudná valaki egy samplerbe betöltött hangminta alaphangját meghatározni és beállítani, ha nem is ismeri a hangokat…

Most, hogy tudjuk a hangokat itt az ideje anak, hogy elkezdjük megtanulni, hogy mik épülnek fel ezekből a hangokból. A zeneszerzők nem csak véletlenszerűen pakolgatják egymás után őket, hanem majdem minden esetben az adott feladathoz illő készletből épíptkeznek.Ezek a készletek bizonyos hangokat tartalmaznak, és bizonyos hangokat nem. Ezeket a készleteket zenei skáláknak nevezzük. A következő részben a zenében használt egyik legalapvetőbb skálával a C dúr skálával (C major scale) fogunk foglalkozni.

CÍMKÉK: ,

0 hozzászólás

Legyél te az első, aki hozzászól.

Szólj hozzá te is!