Hogyan lesz az elektromos zongorábol electro house sivítás?

A fizikai modellezésű szintézis 2. rész

Sorozatunk második részében tovább játszadozunk a fizikai modellezésű szintézissel, ami a hangok keletkezésének fizikai törvényszerűségeit használja a hangok szintetikus előállításához. Maga az elv nem újkeletű, de a megvalósításához szükséges számítási teljesítmény csak az elmúlt években vált hozzáférhetővé szélesebb rétegek számára, így még kevésbé került be a köztudatba. Ezt érdemes lehet kihasználni, hiszen egy viszonylag ismeretlen technika ügyes alkalmazásával könnyebben ki lehet tűnni a jól bevált módszerekkel készült tucatzenék sorából.
Az Ableton Electric szoftverszintetizátor nem a hagyományos, tisztán akusztikus hangszerek hangzásának utánzását célozza, hanem az elektromos zongorákét. Ezek a hangszerek – az elektromos gitárok működési elvéhez hasonlóan – a mechanikusan létrejött rezgéseket hangszedő segítségével alakítják elektromos jellé.

Áttekintés

Egy elektromos zongora alapvető felépítése a következő. Egy billentyű lenyomásakor egy kalapács (mallet) ráüt egy fém hangvillára (fork), ezzel mechanikus rezgést kelt benne. A hangvilla két részből áll: a kalapács által megütött részből (tine bar) és egy megfelelő frekvenciára hangolt rezonátorból (tone bar). A billentyű lenyomásával egyidőben a hangvillához tartozó tompító (damper) eltávolodik a hangvillától, a billentyű felengedésekor pedig újra visszaereszkedik rá, hogy megállítsa a rezgést. A tompító azért szükséges, mert az elektromos zongorák hangvilláit úgy alakítják ki, hogy azok minél hosszabban rezegjenek, viszont a zenésznek képesnek kell lennie arra, hogy rövidebb hangokat is játsszon.

Az Electric felhasználói felülete is ezt a felépítést követi: a Mallet, Fork, Damper és Pickup blokkok a fent említett hangkeltő komponenseket jelképezik, a Global blokk pedig a hangszer általános beállításait tartalmazza.

Mallet

Ez a szekció a hangvillát rezgésbe hozó kalapács paramétereinek beállítására szolgál. A Stiffness paraméter a kalapács anyagának keménységét határozza meg, míg a Force az ütés erősségét. Az alattuk található Vel és Key paraméterek segítségével azt állíthatjuk be, hogy a leütés erőssége és a játszott hang magassága milyen mértékben modulálja az adott paramétert. A jobb oldalon található Noise alszekcióban a kalapács keltette zaj frekvenciáját (Pitch), lecsengését (Decay), és hangerejét (Level) szabályozhatjuk. A Level tekerő alatt található Key paraméterrel állítható a játszott hang magasságának hatása a zaj hangerejére.

Fork

Ahogy a bevezetőben említettem, a hangvilla két részből áll, ezt tükrözi a két részre osztott Fork szekció is. A Tine alszekcióban a kalapács által közvetlenül megütött rész rezgésének lecsengését (Decay), hangszínét (Color) és hangerejét (Level) állíthatjuk be. A játszott hang magasságának modulációs hatása megszokott módon, a Key paraméterrel állítható. A Tone alszekció lecsengés (Decay) és hangerő (Level) paraméterei is a megszokott módon működnek.

Damper

A tompító eltávolítása és visszaengedése is hangot kelt, ennek paramétereit állíthatjuk ebben a szekcióban. A Tone és Level szabályzók itt is a hangszínt és a hangerőt állítják; az Att/Rel a billentyű leütésekor és felengedésekor keltett hang erősségének arányát határozza meg.

Pickup

Ebben a szekcióban az elektromágneses hangszedő paramétereit állíthatjuk be. A hangzást alapvetően meghatározza az R és W kapcsolók állapota, amellyel az elektro-dinamikus és elektro-statikus hangszedő modellezése közül választhatunk. Az Input és Output szabályzóval a hangszedő bemenetére adott rezgés és a kimenetén leadott hang erősségét állíthatjuk. Itt érdemes megjegyezni, hogy minél nagyobb az Input értéke, annál erősebben torzul a hang. A kimenő hangerősség a játszott hang magasságával is modulálható, ennek mértékét a Key paraméterrel állíthatjuk be. A Symmetry és Distance paraméterek a hangszedőnek a hangvillához viszonyított elhelyezkedését és távolságát határozzák meg. Érdemes ezekkel a paraméterekkel kísérletezni, hogy kitapasztaljuk a hangra gyakorolt hatásukat.

Global

Az utolsó szekcióban a hangszer általános paramétereit állíthatjuk be: a kimeneti hangerőt (Volume), az egyszerre megszólaltatható hangok számát (Voices), az egész hangszer globális hangolását (Semi és Detune) és a hangmagasság-hajlítás tartományát. A Stretch paraméterrel az akusztikus és elektromos zongorákra jellemző egyenlőtlen hangolást tudjuk utánozni.

Tekergetés

Ennyi elméleti bevezető után ideje rátérni a gyakorlati alkalmazásra. Az Electric kapunk több tucatnyi presetet, amelyek általában valamelyik klasszikus elektromos zongora jól ismert hangázsát próbálják utánozni. Ez ugyan roppant praktikus, ha a zenékben épp ilyen hangzásra van szükségünk, de nem túl izgalmas és különleges. Így az előző cikk szellemiségét követve ezúttal is olyan hangot fogunk kitekerni a hangszerből, amely meglehetősen távol áll attól, amire szánták: egy éles, legjobban talán electrohouse zenékbe illő lead hangszínt fogunk előállítani.

Induljuk ki az alapértelmezett beállításokból. Ezek egy puha hangzású, teljesen általános elektromos zongorahangot eredményeznek.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Első lépésként növeljük a modellezett kalapács keménységét (Stiffness) és leütési erősségét (Force) 100%-ra. Az így kapott hangzás már fémesebb, kissé disszonáns.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Most térjünk át a hangvilla (Fork) blokkra, és állítsuk a Tine Level paramétert 90%-ra, a Tone Decayt 100%-ra, végül a Tone Levelt 87%-ra. Ez tovább torzítja a hangot, és az erősségét is növeli, szóval a torzítás elkerülése érdekében állítsuk a Global Volume-ot -9.0 dB-re. A tompító hatását egyáltalán nem szeretnénk hallani, így vegyük le az összes paramétert a Damper blokkban a legalacsonyabb értékre.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

A hangszínt a hangszedő (Pickup) paramétereinek változtatásával tesszük vékonyabbá, karcosabbá. A Pickup blokk alján a W gombra kattintva elektro-dinamikusról elektro-statikusra kapcsoljuk át a hangszedő típusát, ami önmagában már jelentős hatással van a hangzásra. Végül felül a Symm és Dist paramétereket 25%-ra állítjuk. Ez utóbbi két paramétert érdemes lehet automatizálni, vagy legalábbis egy MIDI-kontrollerre kivezetni, hogy az adott szám által megkívánt hangzást kikísérletezzük.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

A fentiekből látható, hogy néhány jól megfontolt paramétermódosítással milyen könnyedén eljuthatunk a lágy elektromos zongorától a sivító electrohouse leadig, persze ez utóbbihoz még adagolnánk némi Sausage Fattenert, vagy saturatort, distortiont, stb. Az Electric moduljai között nincs filter, így ha mondjuk egy automatizált aluláteresztő szűrővel akarjuk változatosabbá tenni a hangot, azt például a Liveba beépített Auto Filter effekt bekötésével tehetjük meg.

Ha lemaradtál a fizikai modellezésű szintézis első részéről, akkor ide kattints!

CÍMKÉK: , ,

0 hozzászólás

Legyél te az első, aki hozzászól.

Szólj hozzá te is!