Harlem Shake – mindenki tolta

Mi a Harlem Shake? Egy tánc, melynek eredete az egyik elmélet szerint egy a nyolcvanas évek elején New York Harlem negyedében élő alkoholista nevéhez köthető. Albert Boyce, ha eleget ivott, táncra perdült, méghozzá anyukája táncmozdulatait imitálva. Időnként akár nagyobb közönség előtt is. A fura végtaglóbálós tánc a helyi szlenggel, majd pár videoklipen és hip-hop számon keresztül szép lassan beépült a popkultúrába.  Így kell járni egyébként. A Harlem Shake-et tehát valószínűleg Albert Boyce és az ő anyukája találták fel. Nem az ő történetik következik.

Láttunk már mémet, szóval különösebben nem lepődtünk meg, mikor nagyon rövid időn belül a második, harmadik, sokadik hülyetáncos videó is befutott, de a Harlem Shake videók sztorija kicsit máshogy alakult, mint általában az internetes közösségek gyorsan terjedő  és gyorsan elhasználódó témái. A szálakat kibogozta, és a mogyorót kiásta: Kevin Ashton – mi csak kivonatoltuk nektek a lényeget.

A vállalatok tolták is meg nem is

A Harlem Shake sokkal intenzívebben csapódott be, mint az eddigi közösség által generált tartalmak. De a mém szekerét ezúttal komoly vállatok is tolták. Az újdonság, hogy itt a nagyok nem csak belekapaszkodtak a mém lendületébe, mint Hajdú Péter a kartonjával), és nem is valamilyen nem is valamilyen marketing-genetikai kísérletről van szó (lásd Gangnam Style), hanem arról, hogy itt már korán megérezve a benne rejlő a lehetőséget, az éppen csak pislákolni kezdő tűzre jó érzékkel, a megfelelő helyre és időpontban öntöttek egy jó pár hordó extra gyúlékony olajat.

Pink Guy és Filthy Frank

filthyfrank

Na de hogy is kezdődött. Ismerjétek meg a japán-amerikai George Millert. Főiskolai hallgató, szabadidejében pedig erős ráhangolódást igénylő YouTube humorban utazik. 2008. óta pár tízezres rajongótáborra tett szert. A zenéből, táncból, nyöszörgésből, üvöltözésből, rángatózásból és gyakran hányásból álló jelenetek egyik visszatérő szereplője a George által alakított Pink Guy karakter. Január 30. volt a napja, mikor George feltöltött egy a saját szkeccseiből álló videó válogatást, melynek nyitányában Pink Guy pár hasonszőrű barátjával táncolgat egy Baauer művészéven tevékenykedő dj, Harry Rodrigues „Harlem Shake” című trap számára.

Modern népszokások

Az animgifek korát éljük, ha valami érdekes mozdulat történik az interneten, akkor ötből három esetben azt valaki biztosan lecsippenti, konvertálja és beloopolja. Ez történt az intro vicces táncával is: egy rajongó kivágta a 19 másodperces részt, és egy több mint háromperces videót szerkesztett belőle.

Itt egy újabb internetes népszokás lépett be a képbe, az utánzás, imitáció. Ez az viszonylag egyszerű és népszerű dolog úgy zajlik, hogy egy felhasználó lát valamit, megtetszik neki, elkészíti saját változatát, majd azt is feltölti. Lásd a Single Ladies táncot, ami megtetszett Beyoncénak, eltáncolta, majd őt is eltáncolták. Miller tánca egy csapat ausztrál gördeszkásnak, pontosabban longboardosnak tetszett meg, így fogták, lejtettek egyet hasonlót, majd a saját viccüket is feltöltötték. Ezt egy újabb csapat longboardos követte, ezúttal Floridából, ők annyira szórakoztatónak találták az déli féltekén tanyázó sporttársak tevékenységét, hogy szintén nyomtak egy Harlem Shake-et, mit sem sejtve az amatőr alter-komikus Miller munkásságáról. Február második napjára virradóra Harlem Shake videók összesen pár ezer megtekintésen osztoztak.

Hogy jön ide egy áramszünet?

A történetbe innentől bekapcsolódik egy látszólag teljesen független szál. Február 3. a 2013-as Super Bowl napja. Ez az Amerikai Egyesült Államok elsőszámú sporteseménye, a Nemzeti Futball Liga döntő mérkőzése, amit innen Magyarországról nézve körülbelül elképzelhetetlen méretű felhajtás övez. A himnuszt Alicia Keys énekelte, a félidőben Beyoncé rázta, a reklámidő ára pedig újabb rekordokat döntögetett. Egy fél perces blokkért több millió 4 dollárt kellett kicsengetni. Szóval az ország és a fél világ szeme a mérkőzésen, mikor is magyar idő szerint már február 4. hajnalán, a Ravens 22 pontos vezetésénél egy áramszünet nagyjából fél órára sötétségbe borította a játéknak helyet adó Mercedes Benz Superdome stadiont.

Néhány nagyvállalat ügynöksége remek érzékkel azonnal rámozdult a dologra, beizzították a Twitter, Facebook, YouTube, stb. csatornáikat. A Walgreens áruház kicsiripelte, hogy amúgy ők árulnak gyertyát is, az amerikai pilóta keksz, vagyis az Oreo, amit előszeretettel fogyasztanak tejbe mártogatva is, megjegyezte, hogy mártogatni sötétben is lehet, a Tide mosószer pedig arról tájékoztatott, hogy az áramszünetet nem tudja eltüntetni, csak a foltokat a ruháról. Másnap az egyik, ha nem a legtekintélyesebb üzleti magazin, a Forbes az esetet a valós idejű marketing győzelmének nyilvánította, a nép pedig a méregdrága reklámidőt felvásárló óriások helyett a találó reakcióikkal az áramszünetből ügyesen előnyt kovácsolni képes márkákról beszélt.

És mit csináltak a hirdetők és az ő ügynökségeik? Hát elhatározták, hogy soha több ilyen alkalmat nem hagynak ki, és tágra nyitott szemeikkel a közösségi média következő nagy dobását kezdték fürkészni.

A Harlem Shake első komolyabb rajongói

Miller eredeti feltöltése, valamint a rajongói kérésére feltöltött 36 másodperces változat, illetve az ausztrál és a floridai longboardosok verziói február 6-ra összesen, mint egy simán népszerű, de még korántsem „vírus” jelenség, pár százezer megtekintésnél tartottak. Ettől a ponttól kezdve viszont az irányítást kivették a közösség kezéből.

Vernon Shaw, a Redditen látta a longboardosok Harlem Shake videóját, ami egyrészt tetszett neki, másrészt megjelölte pre-viral-ként, vagyis úgy találta, ez akár jó vírustartalom is lehet, amit saját vállalatának népszerűsítésére is fel lehetne használni. Az ő vállalata a Maker Studios, melynek résztulajdonosa a Time Warner médiaóriás, és aminek a szakterülete a YouTube videókból való pénzcsinálás. Február 7-re kész is volt és fel volt töltve a videó, amin a floridaiakat imitáló Maker Studios munkatársak táncolnak az irodában, természetesen Baauer trekkjére. A Maker begyújtotta a promóciós rakétákat, és összes YouTube és Twitter csatornáján nekiállt nyomatni a videót.

Ezzel egy időben az elektronikus tánczenei szcéna egyik véleményvezére, EDM Snob is tweetelte a floridaiak viccesnek talált videóját. Ekkor kapcsolt Baauer, valamint az ő kiadója, és annak főnöke, Thomas Wesley Pentz. A kiadót úgy hívják, Mad Decent, Thomas Wesley Pentzet pedig sokan csak úgy ismerjük, Diplo. Azonnal billentyűzetet ragadtak és pár istállótárssal karöltve azonnal posztolni kezdték az ausztrálok videóját minden lehetséges csatornájukon. A nagyságrend érzékeltetésére: csak Diplo közel egymillió követővel rendelkezik.

Hat dollárt fizet a YouTube minden ezer lejátszásért, ha valaki engedélyezi a reklámok megjelenítését a videóin. A YouTube minden feltöltésnél ellenőrzi, hogy tartalmaz-e szerzői jogi védelem alatt álló anyagot. Amennyiben igen, a szerzői jogok tulajdonosai választhatnak, hogy letiltják a tartalmat, vagy pedig osztoznak a hirdetésből származó bevételen. A Mad Decent, mint a Baauer Harlem Shake c. dalának kiadója, úgy döntött, osztozik.

Eközben a Super Bowl esetéből tanuló ügynökségek már egy hete feszülten pásztázták a közösségi médiát, természetesen a Mad Decent és a Maker Studio felhajtásának köszönhetően többször beleakadtak az exponenciálisan szaporodó furán táncolós videókba, joggal feltételezték tehát, hogy ráleltek az internet népe által kitermelt „következő nagy dologra”. Elkezdték hát rögzíteni, feltölteni és népszerűsíteni a saját Harlem Shake videóikat. Az immár üzletileg finanszírozott anyagokat olyan oldalakon terítették, mint a Newsweeket is magáénak tudó IAC által üzemeltetett College Humor, a szintén IAC tulajdon Vimeo videómegosztón. A február 11-ével kezdődő héten már ezrével töltötték fel a Harlem Shake videókat, köztük sokan olyanok, akiknek valami eladnivaló portékájuk volt.

Ki nyert?

A történetnek viszonylag nem nagyon van vesztese. Albert Boyce emlékéhez nem járt fizetség, de tett egy kört a médiában, a dalban szereplő két hangmintázott (a mexikói Hector El Father, valamint Plastic Little) is bőven megkapja a kártérítését, a videó mentén megjelenített reklámokból származó bevételek jó része a Google-nél és a videó terjesztésében közvetetten résztvevő vállalatoknál landolt, de jutott a kiadónak is, rajta keresztül pedig Baauer is szert tett némi zsebpénzre. Igaz, nem sokra, hiszen a két hangminta felhasználása miatt ő kompenzálja az eredeti szerzőket.

A nemrégiben megváltozott  mérési szabályai szerint idén már a YouTube lejátszásokat is számítanak, így a Billboard-lista 58 éves történetében Baauer volt a huszonegyedik, aki a listán a legelső megjelenésével — és a trap színtéren kívül gyakorlatilag addig ismeretlen producerként — az első helyen robbant be. Hetekig nem is volt hajlandó elmozdulni onnan. Ezzel a reputációval viszont jó ideig nem kell majd házalnia munkáért.

Igaz, nem vesztett semmit, de nyerni is talán csak egy kis reflektorfényt nyert George Miller, vagyis a rózsaszín sztreccsruhás fickó, aki az egész hullámot kirobbantotta. Március vége felé Twitteren megszólította Rodriguest:

De máig nem kapott választ.

Február 13-ra, mikor az NBC televíziótársaság egyik legismertebb arca, Al Roker és az Amerikai Egyesült Államok központi bankjának volt alelnöke, a 82 éves Alice Rivline is eljárta,  a The Atlantic a Harlem Shake-et halottnak nyilvánította.

CÍMKÉK: ,

0 hozzászólás

Legyél te az első, aki hozzászól.

Szólj hozzá te is!