Tippek otthoni felvételkészítéshez

Kép: flickr / tarheel coxn

Kép: flickr / tarheel coxn

A mai elektronikus elektronikus zenei producerek egy része simán elvan anélkül, hogy akár egy másodpercnyi hanganyagot is rögzítene magának. Mi azonban erősen támogatjuk, hogy saját felvételekkel tedd egyedivé számaidat. Ehhez szerencsére már nem kell azonnal a drága recording stúdióba rohanni, egy kis körültekintéssel egészen használható eredményre lehet jutni házilag is. Szóval, ha magadnak nyomnád a REC gombot, de nincs kéznél egy hangmérnök, legalább az alábbi tanácsokat fusd át:

A nulladik tanács: később már nem javíthatsz. A felvételkészítés után még nagyon sokféle átalakításon megy keresztül a hangod, de egy biztos, egy gyenge vagy sok hibát tartalmazó felvételt csak vérrel és verítékkel, vagy még ezekkel sem lehet javítani.  A folyamat legkritikusabb része maga a rögzítés, ha azt akarod visszakapni, amit hallasz, akkor már az elejétől fogva törekedj a jó felvételre, hogy minél kevésbé kelljen támaszkodni az utómunkára.

Nem kell feltétlenül a sokmillió forintos stúdiómikrofonnal kezdeni, de azért legyen kéznél valami normális motyó. Ez azt jelenti, hogy egy olyan mikrofon (pl. AT 2020, az otthoni felvételkészítés általános célú ár/érték-bajnoka), melyet a gyártója minimum az otthoni, házi stúdiós felhasználásra tervezett, és egy olyan audio interface, ami nem zajos, és megfelelő mikrofon előerősítő áramkörrel rendelkezik.

Ismerd meg annyira a hangkártyádat, a driver programját, és a te szívednek kedves DAW-ot, amivel a felvételek készülnek majd, hogy a hang feldolgozásából adódó késleltetési (latency) értéket a minimumon tudd tartani. Ismerd meg a mikrofonodat. Olvasd el a gyártó leírását, vizsgáld meg a karakterisztikáját.

Használd a megfelelő formátumot. Mi lesz a végső kimenet? Minimum olyan, de inkább jobb legyen a felvétel bitmélysége és mintavételezése. Emlékeztetőül: a CD-minőség 16 bites bitmélységű és 44100 mintát vesz másodpercenként, ez alá semmiképp ne menj. Mi a 44,1kHz/24bit formátumot ajánljuk.
Használj tömörítés nélküli fájlformátumot, mint az aiff és a wav, és ne rögzíts tömörítettbe, mint pl. mp3. Ha nagyon muszáj mp3-ba menteni, akkor használd a lehető legmagasabb bitrátát, (min. 320kbit/s).

Nem mindegy, hogy helyezed el a mikrofont. Attól függően, hogy mit akarsz rögzíteni (ének, akusztikus gitár, elektromos gitár stb.), és milyen a mikrofonod típusa, ügyelned kell arra, hogy a hangforráshoz képest hova helyezed el a mikrofont. Pl. ének esetén, ha túl közel van a mikrofon, akkor a felvételre némi nem kívánatos nyáladzás, légzés hang, pattogás is kerülhet, de ha meg túl messze van, akkor meg erőtlenné válhat. Használj mikrofon szivacsot vagy szélfogót, ezek nélkül sírni fogsz az utómunkánál. Ha gitárládát mikrofonozol be, nem mindegy, hogy a hangszóró közepéhez vagy a széléhez teszed a mikrofont. Csinálj próbafelvételeket több pozícióban! Erről később még olvashatsz nálunk bővebben.

A jelszint maradjon a zöldben. És soha ne legyen a pirosban. Ha pirosban van, az azt jelenti, a hang túl hangos, a teteje már „lecsípődött”, olyan torzulás lépett fel, amit később sehogy sem lehet már orvosolni. Persze ne is legyen túl halk, mert egy későbbi erősítésnél a zajt is kénytelen leszel a hasznos jellel együtt erősíteni. Jó, vannak már megoldások (pl. iZotope Rx), de azt nem a tipikus otthoni stúdió büdzsére tervezték. Lődd be úgy a hangerőt, hogy várhatóan a leghangosabban játszott/énekelt résznél se menjen -6dB fölé, és fél szemed még így is mindig a bemeneti jelszinten legyen.

Próbáld meg minimalizálni a környezetben előforduló zajokat. Légkondi, hűtő, kutya, cica, szomszéd ara papagáj, bármi – kapcsold ki őket. Ha lehet, tartsd távol magad a számítógépedtől, és a felvétel idejére a processzorterhelést is csökkentsd annyira, hogy ne kelljen bekapcsolni a processzorhűtésnek (tipp, nézz körül a géped energiagazdálkodási beállításainál). A mikrofonhoz használj megfelelő állványt!

Hangolj! Mindig ellenőrizd a hangolást, ha olyan hangszert rögzítesz, ami elhangolódhat. Ha énekelsz, felejtsd el, hogy létezik auto-tune. Az az apróbb hibák kijavítására és nem az énekórák helyettesítésére való.

Csak szárazon! Vagyis effektek nélkül rögzíts. El is fedhetik a felvételi hibákat, és nélkülük sokkal nagyobb mozgástered marad az utómunka során. Effektet elvenni már nem lehet, hozzáadni viszont bármikor. De használhatsz “természetes effekteket” is, lásd következő pont.

A rögzített hangokat jelentősen terhelik a rögzítés helyének akusztikai jellemzői. Vicces, ahogy egy bútorozatlan panellakás kong, de ha ilyen helyen készítesz felvételt, visszahallgatva fokozottabban érvényesülhet a helyiség zengése, ami elég probléma, ha neked a tiszta, eredeti hangra volna szükséged. Ha pl. egy nappaliban rögzítesz, akkor annál jobb, minél jobban be van bútorozva a szoba. Nem kell azonnal tojástartóval tapétázni, már egy könyvespolc is sokat segít.
De kreatívan fel is használhatod a helyszíneid sajátosságait, amivel szintén egyedivé tehető a hangzás. Próbáld ki, mi történik, ha pl. fürdőszobában, garázsban vagy szabadtéren rögzítesz.

Kísérletezz! Próbálj ki minden beállítást, nézz meg másokat munka közben, és legfőképp hallgass meg kész zenéket! Edzd a füleidet, hogy minél jobban ki tudd szűrni a hibákat és a rossz felvételt.

A jótanácsokat a music think tank cikke alapján osztogattuk.

CÍMKÉK: , ,

0 hozzászólás

Legyél te az első, aki hozzászól.

Szólj hozzá te is!