“Nem előfeltétel az analitikus beállítottság”- Sequadion interjú

Sequadion a.k.a. Török Zsolt az egyik olyan ex-diák, akit a lelkesedés és a kitartó munka egészen az oktató státuszig lendített az imPro-ban. Amellett, hogy producerként adagolja a melodikus sötét elektronikát, olyan projektekben vett részt, mint a La Petite Mort és a Budapest100. A FastTracker 2-től a több ezres Sziget közönségig ilyen út vezet.

törökzsolt

Fotó: Szemerey Bence

 

– Az imPro-ban néhány évvel ezelőtt diák voltál, de már előadóként vagy jelen a suliban. Mit oktatsz?

A zenei producer képzés keretein belül a hangszintézis elméleti alapjaira oktatom az ifjúságot.

– Szeretsz tanítani?

Mindig keresem a lehetőséget, hogy átadhassam másoknak azt, amit már tudok. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan tanulok, kísérletezek. Ez a két folyamat egymást táplálja: a diákoktól kapott inspiráció lendületet ad a saját fejlődésemhez, az így szerzett új tudást pedig továbbadom a diákoknak, és így tovább.

– Végzettségedet tekintve villamosmérnök vagy, de hét éve foglalkozol hivatásszerűen szoftverfejlesztéssel. Szerinted a zeneszerzéshez kell a programozó agy?

Szerintem nem előfeltétele a zeneszerzésnek az analitikus beállítottság, de bizonyos munkafázisok során hasznos lehet. Alapvetően egy jó zene mindig egy jó ötlettel kezdődik. Viszont miután a kezdeti kreatív szikra kezd elhalványulni, jól tud jönni egy tudatosan kitalált terv, amelyet követve eljuthatunk az ötlettől a befejezett zenéig.

– Tavaly nyáron a Kutatók Éjszakáján a Fine Cut Bodies-zal közös projektetekről, a La Petite Mort-ról tartottál előadást. Mi a La Petite Mort?

A La Petite Mort egy élő audiovizuális show, amelyet tavaly nyáron három nagy fesztiválon: a VOLT-on, a Balaton Soundon és a Szigeten is bemutattunk. A műsor létrehozása során arra törekedtünk, hogy a zene és a kép ugyanolyan fontos része legyen az élménynek. Évek óta megfigyelhető az a trend, hogy egyre több zenekar és DJ próbálja a műsorát zenéhez szinkronizált vizuális elmekkel feldobni, azonban ez sokszor csak másodlagos. Így kerülnek aztán a vetítővászonra a zene ritmusára lüktető absztrakt formák, vagy az agyoneffektezett rövid videóklippek. Ezzel ellentétben a La Petite Mort egy kézzel rajzolt elemekből álló, érdekes karakterekkel benépesített világba nyújt betekintést, ahol a helyszínek és karakterek képesek az élőben játszott dallamokra és más zenei eseményekre reagálni. Például az egyik karakter a nagybőgőjén követi az éppen akkor megszólaló basszustémát, de ha egy másik kameraállásba váltunk, akkor már az utcai póznák között lógó villanyvezeték kezd el a dallamnak megfelelően rezegni.

– Mi volt itt a  feladatod?

Az egyedi igények és elképzelések miatt már a kezdetektől egyértemű volt, hogy egy általános VJ szoftver nem alkalmas a projekt megvalósítására. Helyette egy kifejezetten erre a célra fejlesztett szoftverre volt szükség, így kerültem be programozóként a csapatba. A megvalósításhoz a Max/MSP rendszert választottuk, mert nagyon jól lehetett integrálni a műsor zenei részéért felelős Ableton Live-val. Én elsősorban a kameramozgatással és a különböző helyszínek közötti közlekedéssel foglalkoztam, míg a többiek az egyes helyszíneket töltötték meg képekkel és animációkkal. Ennek a munkamegosztásnak az lett a nem várt mellékhatása, hogy mivel én ismertem a legjobban a rendszer vezérlését, így végül botcsinálta VJ-ként én vezényeltem le a fellépések során a műsor vizuális részét. A kezdeti lámpaláz után már nagyon élveztem, életre szóló élmény volt a Szigeten több ezer embernek játszani. Nem lesz könnyű ezt a szintet a saját, önálló produkciómmal is elérni.

– A tavalyi Budapest100 (Budapest 100 éves épületeinek ünnepe) image videóhoz te készítetted a zenét, a track hosszabb verziója aztán felkerült a decemberi Chi válogatásra. Hogy kerültél bele a projektbe?

Egy kedves ismerősöm keresett meg ezzel a lehetőséggel, aki egy ideje már követte a zenei munkásságomat. A Budapest100 és a videó koncepciója is tetszett, így aztán örömmel elvállaltam. Teljesen új helyzet volt mások elvárásai és visszajelzései alapján zenét írni, de végül sikeres és zökkenőmentes volt az együttműködés, és mindenki elégedett volt a végeredménnyel.

– Sequadion néven elektronikus zenei producerként tevékenykedsz. Mikor kezdtél el zenét írni, és onnan mik voltak a fontosabb állomások, amin keresztül eljutottál a fent említett projektekig?

Még tizenéves koromban írtam az első zenéimet, a legendás FastTracker 2 programmal. Előtte már hatéves koromtól tanultam zongorázni, de mások műveinek reprodukálása kezdett unalmassá válni. Az egyetemi évek alatt a kezdeti lelkesedés idő és energia hiányában csökkent, de mindig ott motoszkált a háttérben. Néhány éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével, ekkor jelentkeztem az imPro-ba is. Azóta az itt szövődő kollaborációknak és a befektetett munkának köszönhetően folyamatosan építgetem a zenei karrieremet.

– Kiket hallgatsz legszívesebben?

Műfajtól függetlenül leginkább azok az előadók állnak hozzám közel, akik zenéjükben a sötétséget vagy melankóliát egy kis reménysugárral ötvözik. A kedvencek nálam mindig időszakosak, mostanában Om Unit, Occam, Lana Del Rey és Fever Ray számok pörögtek a leggyakrabban.

– Milyen terveid vannak a  Sequadion-nel?

Egyik legfőbb távlati célom az, hogy egyesítsem a zenélős és a szoftveres oldalamat, de egyelőre még keresem erre a megoldást.

Sequadion Facebook
Sequadion Soundcloud
Sequadion Official

CÍMKÉK: ,

0 hozzászólás

Legyél te az első, aki hozzászól.

Szólj hozzá te is!