“Mindenki DJ, de senki nem az” – Zera interjú

Olyan hosszú a biográfiája, hogy igyekeztünk kronológiai sorrendben haladni, nehogy kimaradjon valami. Kerekes Tamás a.k.a. Zera (vagy ahogy korábbról nagyon sokan ismerik: Reza) a hazai elektronikus színtér egyik legdörzsöltebb figurája, aki a kecskeméti Víztoronytól startolva állandó szereplője lett a legjobb hazai drum’n’bass és breakbeat buliknak, körbeutazta Európát és alapított egy kiadót. 

– Egyike vagy azoknak az imPro-s exdiákoknak, akik már több éves múlttal jelentkeztek a Zenei Producer képzésre. Hogyan és mikor kezdődött számodra a zenei pálya?

1996-ban kezdődött az egész, mikor 14 évesen megnéztem a ’93-as magyar DMC videokazettáját az egyik barátomnál, és egyből beleszerettem ebbe a “lemezjátszós” világba. Pár héttel később vettem is egy helyi rocker sráctól 1500Ft-ért egy szíjhajtásos, sebességszabályzós Philips lemezjátszót, majd hónapokon keresztül órákig mixelgettem rá a kazettáimra a meglévő három lemezemet. Imádtam. Majd kicsit később vettünk egy barátommal két félprofi lejátszót és DJ keverőt, amin már rendesen tudtunk gyakorolni. Helyi házibulikon és sörözők pincéjében indult el a pályám, majd 2001-ben az egyik volt középiskolás barátommal, DJ C-vel és pár helyi arccal (DJ Shatter, DJ Hena) Kecskeméten megszerveztük az első drum’n’bass bulinkat, ami a kezdeti 50 főről hamarosan az ország egyik legismertebb vidéki sorozata lett, és volt, hogy 5-600 fő is tombolt egyidőben a Víztoronyban. Mindenhonnan jöttek emberek Budapesttől Bajáig, elképesztő volt! A bulisorozat 5 éves fennállása alatt vendégül láttuk szinte az akkori összes hazai nagy nevet és néhány ismert külföldit is. Külön öröm, hogy sok, ma ismert és felkapott hazai DJ / MC nálunk rakta élete első szettjeinek egyikét.

reza– Hogy sikerült aztán betörni Budapestre?

2001 év végén suli miatt felköltöztem. 2003 környékén, mikor már két éve ment a bulisorozatunk gőzerővel, Palotai Zsolt felkért minket, hogy csináljuk a péntek estéket a Tiloson éjféltől. Szerettük volna, ha nem csak sima DJ-zős műsorunk lenne, ezért próbáltunk valami tematikát adni az adásnak. Nagyon sokan jártak hozzánk a buliba más városokból, és szinte minden héten hívtak minket is zenélni különböző klubokba az ország minden tájára. Ott megismertük a helyi DJ-ket, és a Víztornyon kívül meghívtuk őket a Tilosba is játszani, hogy bemutatkozhassanak.

 – 2004-ben a tizedik, egy évvel később pedig a kilencedik legjobb hazai underground DJ-nek szavaztak meg. Szerinted az elmúlt tíz évben változott a közönség műfaji preferenciája?

Igazából nem tudnám ezt közönség kérdésre leszűkíteni. 2004 környékén még elég sok DJ volt. Ma viszont alig ismerek olyat, aki a szó szoros értelemben vett DJ. Manapság inkább a producerek DJ-znek bulikon, de sajnos elég sokszor találkoztam olyannal, hogy a menő producer “szelektor-ként” már nagyon nem állta meg a helyét. De ez egy évtizedes változás eredménye. Írták a jobbnál jobb zenéket, amiből nem volt elég pénz, úgyhogy elmentek bulikba DJ-zni. Sajnos producerként egyre inkább az a tendencia, hogy ingyen dolgozol a stúdióban, és a partykból élsz. A zenéd és a Beatport EP-d manapság kábé az új szórólap. Mindez egy olyan reklámeszköz, amitől nagyobb esélyed van egy buliba lejutni játszani. És itt el is értem szerintem a válaszhoz: ahhoz, hogy 2014-ben ismert DJ-vé válj, légy előbb ismert producer!

– Sok évvel ezelőtt ugyan, de te is a DJ-zés mellett/után kezdtél el producerként dolgozni, és működött. Emellett pedig sok ismerősöm van a feltörekvő producerek között, akik először kezdtek zenét írni, aztán jött a DJ-zés, és az az út sem tűnik mindig könnyűnek.

Szerintem mindkét út nehéz. A producerkedés azért, mert szinte mindenkinek ott van már a lehetőség, hogy zenét írjon, és nagyon sokan a még éretlen zenéiket küldözgetik minden kiadónak, ezért azok már meg sem hallgatják. Ha az embernek nincs olyan ismerőse, akin keresztül el tudja juttatni a zenéit nagyobb neveknek, akkor tényleg csak a sok munka, kitartás és a remény marad. A profi DJ-zéshez pedig már nem elég az, mint tíz éve. Anno az volt DJ, aki heti sokezret költött bakelitre, neki megvoltak az új zenék. Ha azokat profin egymásra tudta pakolni, akkor előbb-utóbb meg tudta ismertetni magát a közönséggel. Manapság ott vannak a kontrollerek, beatmatch-elős CD- játszók, az Ableton. Szinte nem is kell tudni ütemre keverni, a gépek megcsinálják a melót helyetted. Ezzel nincs is baj, fejlődik a világ. De egy ilyen helyzetben valami igazán különlegeset kell villantani, ha csak DJ vagy, hogy felfigyeljenek rád, mert most az a helyzet, hogy mindenki DJ, de senki nem az.

– Drum’n’bass DJ-ként körbeutaztad Európát, később a Ninjabreakz bulikon játszottál a legnagyobb nevekkel. Mik voltak kedvenc fellépéseid?

Ennyi év után elég nehéz konkrétat mondani. Itthon a break bulik a hajón mindig jók. Hálistennek sok kedvencem előtt / után rakhattam már, az mind felejthetetlen élmény volt. Ezenkívül a 2006-os Szigetes fellépésem volt olyan, ami beleégett a retinámba: a szett előtt odajött a színpadmester, és azzal nyitott, hogy “Reza, a főnök délután még a Sterbinszky-t is kirúgta, úgyhogy óvatosan!”. Éjfélkor kezdtem körülbelül fél tánctérnek. Mivel főleg francia és brit arcok voltak ott, rámentem a mashup break-ekre, és egy órán belül annyian lettek, hogy ki kellett nyitni a sátor oldalait, mert kifolyt a tömeg. A tulaj a bárpulton táncolt a kezében két üveg Bacardival, amit az első sor szájába locsolt. Öt óráig volt engedély zenére, és aki játszott már Szigeten, az tudja, hogy erre nagyon kell figyelni. 4:59-kor jött is a biztonsági, mondtam neki, hogy ez az utolsó szám, de ő csak annyit szólt: “Tudom, hogy öt van, de légyszi még egy félórát!”. A zene lejárt, a tömeg sikított, gyorsan keresgélni kezdtem a táskámban, és a Fatboy Slim – Bird of Pray akadt a kezembe. Felraktam. Lemezpattogás, majd beindult, és hirtelen a napfelkeltében kb. 2000 öngyújtó jelent meg előttem. A hideg kiráz a mai napig, ha visszagondolok rá.

– Külföldi sztorik?

Külföldön nagyon sok jó bulim volt. Játszottam például Brüsszelben egy bástyában divetbemutatón, Németországban, ahol szinte kizárólag magyarok voltak a bulin, és nem utolsó sorban Szlovákiát emelném ki. A CCX klubban nagyon sokszor megfordultam egy időben, és szinte mindig nagy külföldi nevek után játszottam. Ide nagyon sok történet köt: egyik alkalommal Dieselboy hat feles abszint után nekem akarta adni a lemezestáskáját, mert nagyon tetszett neki, amit játszottam. Egy másik bulin pedig a kanadai jungle DJ, Krinjah játszott, akivel elég sokat dumáltunk, de feltűnt, hogy egész éjjel nem iszik. Semmit. Meg is kérdeztem miért, majd megsúgta, hogy nemrég látta a Hostel című filmet, ami ugye itt játszódik Szlovákiában, és parázik, hogy lesz valami a piában, elviszik és feldarabolják. :D

– Kiket hallgatsz legszívesebben most, és kik voltak a kedvenceid mondjuk tíz éve?

Tíz éve más volt a helyzet, mert besétáltam heti egyszer a lemezboltba, és végighallgattam egy doboznyi lemezt, amiből szelektáltam. Sok kiadó, előadó tuti vásárlás volt számomra akkor, mert általában egy vonalra voltak ráállva a producerek, és azt kaptam, amire számítottam. Rengeteg bakelitem van otthon, párezer darab, főként az akkori drum’n’bass bulizósabb vonala. Andy C, Ed Rush, Pendulum, Benny Page, Ed Solo. Manapság nem igazán tudok olyan előadót, akinek szinte minden zenéje tetszik. Sokan belekóstolnak mindenféle műfajba, úgyhogy most inkább mindenki 2-3 szám erejéig tetszik.

– Mik voltak a legfontosabb megjelenéseid?

Itthon kétszer szerepeltem Brains remix lemezeken, és most van készülőben a harmadik remixünk, amit a legújabb számukból, a Superheroes-ból csinálunk. Persze kicsit handicappel indulok ezen a téren, ugyanis a producertársam,Uno-Y, véletlenül épp a Brains szintise, szóval várható még tőlünk a jövőben pár átirat, az tuti. Ezek mellett jelentünk már meg floridai, szlovák és görög lemezkiadókon is.

– Említetted, hogy most épp egy híres amerikai enekesnővel dolgoztatok együtt egy zenén, ami hamarosan megjelenik egy floridai kiadónál. 

Körülbelül két éve csináltunk egy remixet a Housesession kiadóra az egyik zenéjükből, de végül nem jelenhetett meg, mert túl törtre sikeredett számukra. Hagytuk is a dolgot egy ideig, majd küldözgettem DJ-knek, hogy ha tetszik nekik, akkor játsszák. Pár hónapja küldtem át az egyik legismertebb floridai producernek, Seth Vogt-nak, aki egyből kérdezte, hogy mi ez, hol fog megjelenni. Elmeséltem neki a sztorit, mire ő felhozta, hogy van egy szuper énekesnője, Goldillox, és ha lekapjuk a vokált a zenéről, ő szívesen írna rá egy másikat. Kitakarítottuk az eredeti sample-öket a trekkből, majd rá pár hétre jött is a vokál sáv. Összegyúrtuk, július környékén jelenik meg.

– Tavaly csináltatok egy kiadót, a Beats Hotel Records-ot, ahol már jöttek ki hazai nagy nevek is, mint a Brains, Neo, AMB vagy Chris.su, de mindig kiemeled, hogy a feltörekvő fiataloknak is szeretnétek segíteni. Mit kell tudnunk a kiadóról és az elmúlt egy évben elért eredményekről?

Évek óta tervben volt, hogy jó lenne csinálni egy kiadót, de valahogy sohasem volt “miértje”. Nem volt saját zenénk, nem volt sok producer ismerős, akik odaadnák a jó zenéiket egy induló kiadónak. Tavaly év elején úgy alakult, hogy a Brains megvált az akkori kiadójától, és mivel tudtak a régi tervünkről, leültünk dumálni. Mi megcsináltuk a kiadót, nekik pedig volt sok zenéjük, ami eddig csak itthon jelent meg. Hálistennek elég széles terjesztő hálózatot sikerült kiépítenünk, közel 50 webstore-ral vagyunk szerződésben a kicsiktől egészen a legnagyobbakig. Lefedjük szinte az egész elektronikus zenei webshop-hálózatot. Tavaly év végén már elég sok top10-et elhoztunk különböző webshop-okon, sőt, az idei Breakspoll-on – ami nemzetközileg az egyik legelismertebb breakbeat díjátadó – a top5-be kerültünk a “legjobb új label” kategóriában. Próbálunk segíteni a hazai feltörekvő arcoknak, pont azért, hogy könnyebb legyen megjelenniük. Mi mindenkinek válaszolunk, mindent meghallgatunk. Néha kicsit sokat is, de imádjuk csinálni, mert látszik a sok belefektetett munka.

Zera Facebook
Zera Soundcloud
Beats Hotel Recors Facebook

Afterlife sorozatunkban a nálunk végzett hallgatókkal az imPro utáni életről sztorizunk.
Korábbi posztok ebben a kategóriában.

CÍMKÉK: ,

4 hozzászólás

  1. Sufferah szerint:

    Úgy gondolom Reza rátapintott a lényegre….nagy igazság!
    Szerencsére azonban még nem halt ki teljesen az a réteg akik az igazi minőségi zenei élményre/bulikra vágynak és amíg Reza zenél addig ez így is fog maradni!!!
    Köszi az eddigieket,back to the good old days…. ;)

  2. Las szerint:

    True face, true music, true love:)
    Respect!!!!

  3. Roland szerint:

    NEm ertek a lovakhoz!
    De azt tudom ,hogy mindig is utaltam a Dram and bejszt ,mig a tesom el nem vitt Dunanyuv szitibe ……
    Azon az ejjelen beleegette REZA az DB utemeket a dob hartyamba es tobbe nincs megallas!!!!!

    MINDOROKKE DRUM AND BASS

  4. Reza szerint:

    Nagyon köszi srácok!

    Jól esik a sok pozitív visszajelzés amit kapok!

    Világbéke!

Szólj hozzá te is!