Ingyen?

402070_10151211588965341_2012300534_n

Gyakran felmerülő kérdés, hogy a torrent korszakában van-e egyátalán értelme pénzt kérnünk a zenénkért vagy inkább ingyenességgel segítsük a terjedését. Nemrég Gramatik, a Szlovéniából származó, de világszerte aktívan turnézó producer nem csak azt fejtette ki, hogy miért adja ingyen a zenéit, hanem azt is, hogy miért áll ki a crackerek és a kalóz oldalak mellett. Sokfelé vezető kérdés, néhány alapvető szempontból nézzük meg, ami segíthet dönteni.

“Munkásosztálybeli családban nőttem fel, crackerek és kalóz oldalak nélkül soha nem lett volna lehetőségem hozzáférni a drága szoftverekhez és a megszámlálhatatlan zenéhez, amik inspiráltak.”

A kultúra fejlődésének szemszögéből elsőre szimpatikusnak tűnhet a “ne csak a tehetősek
kiváltsága legyen a művészet” elv, viszont összességében tekintve tényleg több művészt
és alkotást nyerünk azzal, ha mindenkinek van lehetősége alkotni?
Igaz, már sokkal könnyebben elérhetőek az eszközök, viszont ennek köszönhetően sokkal nagyobb a hallgatóságot (túl)terhelő művek száma.

“Most már meg tudom venni az összes eszközt, ami szükséges az alkotáshoz, de ez nem lenne lehetséges, ha kezdetben nem férek hozzá ingyen.”

Ezen logikát követve úgy döntött, hogy ő is hozzájárul ahhoz a gyakorlathoz aminek segítségével a kevésbé tehetősekhez is eljuthat a zenéje. Amennyiben van internet hozzáférésük és számítógépük.

Amikor a saját zenénkről kell döntést hoznunk, mélyebbre kell gondolnunk annál, hogy a könnyebben terjedés vagy a bevétel fontosabb. Egy olyan finanszírozási forma alakulásának közepén csücsülünk, ami leginkább a bizalomra alapoz: a szerző alkot, a műveit ingyen közzéteszi, a hallgatók pedig saját anyagi helyzetüknek megfelelően becsületükre bízva támogatják a szerzőt.

Ár vs. Érték

Ha tetszik, ha nem, a zenénk termék, a hallgató pedig vásárló, akkor is, ha ingyen adjuk. Természetesen nem kezelhetjük egyszerű tárgyként, hiszen élményt adunk a hallgatónak, ez valakinek életreszóló, valakinek néhány percnyi felszínes fogyasztás. Így értelemszerűen valakinek értéktelen az, amiért más bármit megtenne. Ezt nagyon fontos szem előtt tartanunk.
Az ellen semmit nem tehetünk, hogy a zenénk ne legyen elérhető nagyon hamar ingyen, így mindenképp hozzáférnek azok, akik számára a zene fogyasztás nem annyira meghatározó lételem (tudom, én is szomorú vagyok, de van ilyen), és így nem is érzik annyira fontosnak, hogy terheljék vele a tárcájukat. Viszont annak ellenére, hogy kisebbségben vannak, nem feledkezhetünk meg azokról, akik ugyanolyan fanatizmussal fogyasztanak zenét, mint amilyennel mi készítjük.
Ők a mi legjobb barátaink, a true fan-ek. Számukra a zenefogyasztási élmény része a vásárlás is. Ők nem azért vásárolnak, mert máshogy nem juthatnak hozzá, hanem mert érezni akarják, hogy hozzájárultak, részesei a történetnek. Ne feledjük, ha ingyen adunk, tőlük elveszünk egy kis szeletet abból, amit szeretnek.

Adjunk élményt!

Jól megfigyelhető az a gyakorlat, ami mindkét csoportnak igyekszik megfelelni: online ingyen elérhető, de ha megteheted, és szeretnéd támogatni az artistot, vásárolhatsz fizikai formátumban vagy egyszerűen rányomhatsz a “donate” gombra. A helyzet érdekessége a szokványos termékvásárláshoz képest, hogy a fogyasztó előbb fogyaszt, aztán pedig fizet. Ha akar.
Ezen a ponton az volna a legfőbb feladatunk, hogy olyan élményt adjunk, ami után a fogyasztó úgy érzi, túl értékes ahhoz, hogy ingyen elfogyassza, megjelenik benne egy vágy arra, hogy egyenlítse a “tartozását”. Ha ezt elértük, pár euronál sokkal nagyobb értékre tettünk szert. Ebből a vágyból lehet a lelkesedés, tenni akarás, amik kemény alapját képezik a fan / vásárló bázisunknak. Nagyon fontos, hogy az élményt követően azonnal legyen lehetősége a hallgatónak valamilyen formában (fizikai formátum rendelés, merch, donate stb.) “kiegyenlíteni”, ugyanis akármekkora hatást is sikerült gyakorolnunk, az érzés hamar elillan az egyéb más hétköznapi gondolatok között.

Mecénás helyett csapat

A tenni akarás és a közös kapcsolódási pont (szeretik a zenénket) által összekötött fan-ek az egykori mecénás mai megfelelői. Már nem egy elköltendő kerettel rendelkező, művészetek iránt fogékony, tehetős embertől várjuk a támogatást, hanem egy sok tagból álló, egyenként kevés, de összeadva jelentős anyagi hátterű csapattól. Nincs mese, vezetővé kell válnunk. De mi lehet jobb annál mint egy olyan csapat élére állni, akik támogatásáért, segítségéért azzal fizetsz, amit a legjobban szeretsz: zenét írsz. Tekints tehát magadra vezetőként, mutasd az irányt, és adj lehetőséget annak, aki segíteni akar téged ebben.

Vízió

A képzéseinken oly’ sokszor emlegetett vízió ebben a témában is kulcsfontosságú. Igyekezz minél hamarabb definiálni a céljaidat. Ha mélyen átgondolod, mit szeretnél elérni, akkor valahol el fogod tudni magad helyezni a “profit vs. önkifejezés” tengelyen. Ez leginkább azért fontos, hogy ne legyenek irreális elvárásaid, illetve döntéshelyzetben könnyebben fel tudod mérni, hogy melyik út vezet abba az irányba, amerre szeretnél haladni.

Szerencsénkre egy olyan korban élünk, ahol van lehetőségünk önállóan, függetlenül, csak a saját elvárásaink szerint alkotni, viszont tartsuk észben, hogy ahhoz, hogy ez a szabadság bevételt hozzon, keményen meg kell dolgoznunk.

3 hozzászólás

  1. banyek szerint:

    Sok dolog megfogalmazódott bennem, és valóban szerteágazó az ügy, ezért remélni tudom, hogy nem bánod, hogy leírtam őket ide…

    Munkásosztálybeli családtagként más lehetőséged is van. Láttam már olyat, akinek nem volt pénze dj keverőre, de forrasztott magának egyet – kérdés, hogy mi a jobb? Ha szoftvert vagy áramkört “lopsz”?…

    Szerintem nem “a kevésbé tehetősek”-et kellene megcélozni, hanem azokat, akiknek nincs motivációjuk arra, hogy egyáltalán kultúrára költsenek – kultúrára költeni pedig szerencsére nagyon sokféleképpen lehet a zenevásárláson kívül – bár hozzá kell tenni, hogy a zenevásárlás lenne talán az egyik legdirektebb, legideálisabb módja…

    Itt összegyűjtöttem néhány rejtekutat – nem provokatíve, csak afféle alternatívacsomagként:

    a) egy zenédet egyszere csak egy embernek mutasd meg
    ha valakiknek zenélsz az egy dolog, de egyvalakinek is tudni kell zenélni élőben

    b) ne mindig csak a zenélésre kérj pénzt a zenével, hanem másra is
    pl. gyűjthetnénk a Metróért Egyesületnek vagy más civil szervezetnek

    c) a hallgató nem muszáj, hogy _mindig_ a zenéd vásárlója legyen, lehet bárki más. rengeteg zenészt szeretek, akiktől még életemben nem vettem zenét, de pl. segítettem nekik valamilyen másfajta munkával vagy bármi mással. egy idő után nagyon unalmas lesz kulturálisan, hogy a hallgatód csak a vásárlód. innen ered szerintem a “felszínes fogyasztás” jelensége is.

    d) vezetői ambíciók és törekvés helyett inkább tanulj életed végéig – “még a végén” vezető lesz belőled

    e) ne menj a bevételre, élj inbkább szerényebben a nem-zenei munkád mellett
    kevesebb meló kell, ha kevesebbet költesz – kevesebb meló = több gyakorlás

    f) mind a mai napig vannak szerintem mecénások, pl. az állam is lehetne mecénás, ill. egy hangszergyártó is lehet mecénás – kaphatsz tőlük pl eszközöket és használhatod őket.

    g) négy promó kör se ér annyit, mint egy gyakorlás – ez pedig a vízióhoz tartozik, egyet kell, hogy értsek azzal, hogy a vízió elengedhetetlen dolog, de nem érdemes túl sokat agyalni sem azon. meg fogják érezni a hallgatók az izzadtságszagot. nyilvánvaló, hogy a legegyszerűbb azt mondani, hogy “gyakorolj és promózz is”, de 24 óra egy nap, és áldozatot kell hozni. ha tehetem, inkább gyakorolok még, és nem üzengetek ide-oda – minél később zenélhetek valahol, annál jobb, hiszen annál többet tudok gyakorolni előtte…

    ezek a gondolatok itt nyilván azt sugallják, hogy ne a zenélésből élj meg és nagyon sok magány vár rád, ha ezeket az utakat választod. akárhogyis, mindenért keményen meg kell dolgozni.

    • iamyank szerint:

      Milyen romantikus hogy különböző úton igaz, de a végén ugyanarra lyukadtunk ki :)
      Egy-két ponton úgyérzem kicsit félreértettél azok alapján az érvek alapján amiket hoztál, viszont valójában egyet értünk mindenben.
      A promózás ellenes gondolatmenetedet egy kicsit erősnek érzem. Szeretném ha a szanaszét szpemmelés és a “direkt nem promózom magam” közötti világra koncentrálnánk, ahol semmi ördögi nincs azon kívül hogy kommunikálsz magadról azoknak akiket érdekel.
      Köszönöm, hogy időt szántál az álláspontod megfogalmazására, így leszünk minnyájan okosabbak!
      amen

  2. chillumtrio szerint:

    Részben egyetértek, azért a mecénáskodást sem zárnám ki… Egy idális világban lehetnének működő pályázatok, támogatások, közhasznú szervezetek, ill a szó jó értelmében vett, intézményesített tehetséggondozás. Persze egyértelmű, hogy jelenleg a crowd founding működőbb modelnek tűnik.

    Egyébként vmelyik nap azon agyaltam, mennyire mehet vajon egy freemium/pre-release sztori.. Pl. aki 1 héttel a megjelenés előtt szeretné már meghallgatni, az meg kapja pár euróért, egyébként 1 hét múlva public. Hogy ne csorbuljon az “élmény utáni fizetés” élménye, lehetene vmi refound option a letöltés/meghallgatás után: “Másra számítottál? Semmi gond..”

    Találkoztatok már ilyennel? Működött?

Szólj hozzá te is!