“Kubában két dolgot kértek tőlünk: Nutellát meg zenét” – Chillum Trio interjú

A Chillum Trio a neve ellenére ma már egyemberes formáció. Szekeres Gézával bő 10 évet felölelő történeten mentünk végig, ami kábé ott kezdődik, hogy az első fizetéséből vett egy groovebox-ot, és odáig tart, hogy a Havannában Gilles Peterson-nal közösen felvett számainak a masteringjét fejezik be éppen.  

– Miért szerepel a trió szó a Chillum Trio nevében?gza

Eredetileg 2001-ben hárman indultunk. Az egész úgy kezdődött, hogy a Tilosnál dolgoztam, ahol nagyon sok új zenével meg jó arcokkal ismerkedtem meg. Az első fizetésemből egy groovebox-ot vettem, akkoriban pédául a Naga meg az AMB együtt zenéltek, és ők is hasonló cuccokon küldték, tökjó volt úgy startolni, hogy beruháztam egy ilyen hangszerre. Majd pár régi gimis cimborával összeálltunk hárman: Méhes Marci perkákon, Gabó basszuson és én (samplerek, szintik). 18-20 éves gyerekek voltunk, nagyon egymásra találtunk. Akkoriban főképp triphop, absztrakt-hiphop és kísérleti elektronika vonalon indultunk el. Teljesen más volt akkor a szcéna. Az első három-négy évben bennünk volt a kezdeti óriási lelkesedés, szivacs volt az agyunk. A zenék,  műfajok, és a megvalósítási módok sem voltak olyan könnyen elérhetők, mint most, úgyhogy kutatni kellett. Játszottunk elég sok helyen, a Frankhegyen, a Szigeten, az akkori kevés, de jól pörgő unikális eseményen. 2003 környékén volt egy olyan lehetőség, hogy el lehetett küldeni Párizsba Laurent Garnier-nek egy számot, akkor itthonról az Animával együtt felkerültünk egy nemzetközi válogatásra. Ahogy cseperedtünk, szétszéledtünk, mindenkinek lett családja, 2006-tól a Chillum Trio egyszemélyes formáció lett. Sokáig szigorúan hobbiként kezeltem a zenét, annyira intuitív volt, hogy nem is akartam több energiát belerakni. Nálam is volt egy pauza, de ez a gyűjtési, hallgatási periódus nagy ismeretanyaggal gazdagított, amikből a mai napig táplálkozom. Amikor úgy döntöttem, hogy ezt a projektet újra berúgom az imPro után, a nevet tudatosan tartottam meg. Van egy olyan aspektusa is, hogy mindenkinek ez az első kérdése, szóval lehet róla beszélni. Másrészt maga a hármasság nagyon sok mindenben ott van, meg lehet ideologizálni.

– Műfajilag változtattál a Chillum Trión onnantól, hogy egyedül lettél?

Amíg hárman voltunk, akkor is az én alapjaimra mentek a dolgok, amelyeket továbbgyúrtunk. Az első kiadatlan albumunk is úgy készült, hogy az alapjaimra jammeltünk hatan, és összeraktam belőle 12 számot kábé két nap alatt. Ahogy visszahallgattam pár hete az elmúlt 15 év termését, azt vettem észre, hogy most is vannak olyan elemek, amiket használok régről. A színesség, ami a folyamatos információgyűjtésnek köszönhető, persze hallatszik rajta, már egyre több dolgot kezdek ötvözni. Elég sok afrikai, soul, jazz és funk hatás ért. Ha folyamatosan táplálkozol és bővülsz, az egy nagyon hasznos dolog.

– Ennyi év tapasztalat után miért jöttél az imPro-ba?

Amikor eljöttem a felvételi interjúra, AMB kérdése is ugyanez volt- teljesen jogosan, úgyhogy egy hétig rágódtam azon, hogy ki tudom-e sakkozni a szükséges időt a civil munkám és a családom mellet. Eredetileg jazz gitárt tanultam még a gimi alatt, de túl kötött volt, így  ott is hagytam, nem pusholt senki. Persze most érzem, hogy milyen jó is lett volna, ha megtanulok rendesen blattolni. 2002-ben elvégeztem az Octopust, mert akkor az volt az egyetlen lehetőség, hogy komolyabb stúdiókörnyezetbe kerüljek. Az inkább hangmérnöki tudást adott, amit igyekeztem átültetnem a gyakorlatba, de nem voltak tiszta elképzeléseim, hogy miért is zenélek, és technikailag is sokat felejtettem. 14 év produceri munka ellenére mixing/mastering téren is voltak lyukak. Egy komámtól aztán hallottam, hogy indul az imPro és a Zenei Producer képzés. Akkor esett le, hogy korábban is ezt kerestem. Láttam az előadókat, akik itt tanítanak, és rájöttem, hogy ezektől a srácoktól akarok tanulni, akikkel kulturálisan is együtt nőttünk fel, hasonló benyomások érhettek zeneileg, és ugyanúgy állnak a zenéhez, ahogyan én gondolom, hogy állok. Az imPro a vágyra alapoz, ami nagyon erős. Ahogy anno szükségem volt az akusztikai ismeretekre, az imPro-nál úgy éreztem, az elektronikai gyökereket heggeszthetem rá az idegcsatornáimra mind technikai és zenei management szinten. Jó, ha szerteágazó a tudásod, ha megerősítesz fürtöket, azok tudnak előre vinni. Ad egyfajta generalista látásmódot, emellet le-lefúrhatsz mélyen területspecifikusan is. Szóval ha újra kezdeném, valószínűleg ugyanígy csinálnám, csak kicsit tudatosabban.

_5231465– Végül úgy alakult, hogy belevágtál a képzésbe, és amint fél évvel később elhagytad a sulit, megnyerted a Gilles Peterson által szervezett Havana Cultura remixversenyt, és nyár elején utaztál Kubába a verseny díjaként a többi nyertessel. 

Gilles Peterson egy franco-swiss pofa, aki már 20 éve londonban él, és a mai napig iszonyú aktív. Saját fesztiválja van a francia riviérán, ahová a legnagyobb neveket hozza el. A 80-as években ő kezdte a kalóz rádiózást Angliában, felvirágoztatta a londoni klubéletet, és azóta osztja az ízlést a BBC-n. Az acid jazz műfaj is az ő nevéhez fűződik. Peterson szelektor, inkább kiváló művészeti vezető, mint egy erős technikai skill-ekkel rendelkező producer. Sok nagyszerű producerrel dolgozott és dolgozik együtt. Több regionális projektje van például Brazíliában, Afrikában, Törökországban is, mindenhol kodályi top-quality zenei gyűjtést csinál ötvözve a jövőzenével. Kubában 2008 óta a Havana Club márkával karöltve működik a Havana Cultura nevű kultúr-export, amivel a kubai kultúrát szeretnék megismertetni a világgal.

– Honnan jöttek még producerek?

Dél-Afrikából, Chiléből ketten, volt egy kubai, egy német, egy svájci, egy orosz, egy holland és egy londoni producer rajtam kívül. Emellett a gyártásban segédkezett Dj Simbad is. Nagyon nemzetközi és profi volt a csapat a szervezőkkel és a bevont helyiekkel együtt. Zsófi, a feleségem is elkísért Kubába, mi pár nappal korábban kiutaztunk, hogy legyen egy kis helyismeretünk. Amikor megérkeztünk, megtudtuk, hogy aznap este lesz egy 3000 fős elektro buli, ahol liánokról lógtak az emberek, és amint kiderült, akkor hirdették ki a Havana Cultura helyi nyertesét, szóval még a program előtt becsöppentünk a színtér legjavába.

– Mi volt pontosan a nyertesek feladata?

A feladat az volt, hogy mindenki érkezzen két szám ötletével, így összesen a 10 producerrel 20 szám készült. Amikor kikerültünk, akkor ezt a két számot mindenkinek újra kellett hangszerelni, meg volt adva a létszám, hogy hány zenészt kérhetsz fel, mekkora büdzséből. Az első pár napban végigbeszéltük, hogy mik az elképzeléseink a vázlatokkal, majd mindenki elkezdett dolgozni a saját zenéin. Mindkét számom felvételénél részt vettek profi session zenészek. Elmondtam, mit csináljanak, és azonnal vették a lapot. Az egyik vokálhoz egy helyi dívát kértem fel, ő Kuba Chaka Khan-ja hatalmas orgánummal és temperamentummal, és ő is vérprofi. Utánuk jöttek olyan arcok, akikkel hivatalosan nem is lehetett volna dolgozni, de megoldottuk. Nagyon érdekes volt, mert ezeknek az utcazenészeknek semmilyen korábbi stúdiós tapasztalatuk nem volt, így  annyira le voltak sokkolva a steril környezettől, amikor a stúdióba értünk, hogy leblokkoltak. Nekik nagyon kellett az, hogy valakihez énekeljenek, ebben Zsófi óriási segítségemre volt.

– Milyen az elektronikus zenei szcéna Kubában?

Nem túl erős. Illetve erősödik, csak kiscsit másképp. Náluk nem volt olyan evoluciós íve az elektronikus zenének mint itt, Európában. Az EDM folyik a csapból is, Miamiból sok behatás jön. Ez van egy nagyobb bulikban, viszont a kicsi partik, például a házibulik nagyon varázslatosak. Két éve lehet azt megcsinálni ott, hogy kialakíthatsz a saját lakásodból egy szórakozóhelyet. 50 ember befér, face control-os az egész, régi acidos házibulikra emlékeztetnek. Annak ellenére, hogy nehezen érnek el zenéket, nagyon fogékonyak. A hiphop nagyon erős, pedig abban vagy a nőkről beszélsz, vagy a cuccról, illetve szociális és politikai témákról. Persze az utóbbiról ott csak óvatosan lehet. Mielőtt elindultunk volna, Zsófi összeszedett néhány helyi arcot a neten, ami elég nehéz volt, ugyanis Kubában szinte nincs internet, kábé a fiatalság 5%-a van Facebookon. Az egyik DJ csaj, akivel előzőleg felvettük a kapcsolatot, két dolgot kért tőlünk: Nutellát a gyerekének meg zenét.

– És milyen zenéket vittetek neki?

Ő kifejezetten deepeket kért meg minimálokat, Legars és Ádám barátom segített ebben. Legars saját cuccaiból is vittünk. A lány egyébként a kinti elektronikus zenei szcénának egy olyan kulcsfigurája, akinek a királyi tévén van az egyedüli zenei műsora, szóval lehet, Legars számait azóta már nagyon nyomják kint . Én cserébe az utolsó lazítós napokon találtam egy helyi formát, akinek feltúrhattam a privát lemezgyűjteményét, 21 bakelitet hoztam haza.

_5252007– Amikor lehetett kicsit lazítani, és nem a felvételekre koncentráltál, milyen hatással volt rád a környezet?

Kuba egy zenei olvasztótégely. Turistaként is a zene fogott volna meg, illetve a vibe. Tudják, hogy nem túl rózsás a helyzetük, mégis pozitívak, táncolnak a sarkon, a sorban és a buszmegállóban. A gyerekeimet el merném engedni az utcán, akkora biztonság van. Nincsen tömegközlekedés, collectivo-k járnak fix útvonalakon éjjel-nappal, amik 50-es évekbeli batár nagy taxik, és 1 dollárból végigmész az egész városon. Kb. 1000 Ft egy üveg rum, mondjuk nincs is más pia. Bemész egy boltba, és konzerv van meg rum. Havanna közel kétmilliós város, mint Budapest, és ott is nagyon hamar olyan érzése lesz az embernek, mint itthon, amikor kiülsz a Madách térre, és biztosan összefutsz ismerősökkel. A bácsi, akitől a szállást kaptuk, Che Guevará-val harcolt. Akkora telke volt, mint egy nagyobb polgári belvárosi épület, és a telek sarkában volt egy kis kunyhónk. Napi másfél liter rumot ittunk meg, és ha lime kellett a koktélhoz, csak kiléptünk az ajtón, és szedtünk.

– Mikor lehet hallani az anyagot?

Masteringen van Londonban az anyag, amit ott felvettünk. Október elején várhatóan megjelenik, és azt rebesgetik, hogy lesz egy official helyi bemutató is.

– Már úgy hangzik, mintha kezdenéd kinőni a hobbi szintű zenélést. Van egy szép nagy családod három gyerekkel és polgári munkád. Hogy fogsz időt szakítani a zenére?

Kreatívnak kell lenni a munkahelyemen is, így amikor hazamegyek, pár órát tudok még együtt tölteni a sráccokkal, aztán jön a második műszak. Éjjel amúgy is nyugodtabban lehet dolgozni, ott a sötétben a sok lehetőség.

– És az, hogy a munkahelyed is megköveteli a kreativitást, előny vagy hátrány a produceri tevékenység szempontjából?

Szerintem akkor tudsz kreatív és friss lenni, ha utat adsz a változásoknak. Akkor érzed magad beszorítva, ha ragaszkodsz valamihez. A változás maga adja a kreativitást, mint eszközt. Nem könnyű, de nem akadály. Amikor letisztáztam magamban, hogy rendszeresen és tudatosan akarok a zenével foglalkozni, akkor még mindig voltak olyan hetek, amikor mégsem nyúltam hozzá a projektekhez. Az imPro viszont elég kemény tempót diktált, szóval a suli óta az van, hogy 10 órát dolgozom, 4 óra a családé, 6 órát zenélek, 4 órát alszom. De valahol a megoldás ott lehet, hogy ismerd meg a határaidat, majd  tegyél rá magasról.

– Későbbi tervek a Chillum Trioval?

Hosszú távon a balanszot akarom felállítani a munkám és a zene között. Mert akármennyire szeretem a zenét, ha csak azzal kellene foglalkoznom, biztos, hogy kiszívna, ugyanúgy, mintha csak design-nal kellene. Továbbá szeretnék live performanszot összerakni, a közeljövőben pedig kipörgetni teljesen a kubai projektet.

Chillum Trio Facebook
Chillum Trio Soundcloud

Afterlife sorozatunkban a nálunk végzett hallgatókkal az imPro utáni életről sztorizunk.
Korábbi posztok ebben a kategóriában.

CÍMKÉK: , , ,

0 hozzászólás

Legyél te az első, aki hozzászól.

Szólj hozzá te is!