Honnan tudod, hogy elkészült a zenéd?

Screen Shot 2017-07-31 at 14.28.01

Mindenki, aki alkotni kezd, előbb utóbb belefut ehhez hasonló kérdésekbe: Mikor készül el? Mi hiányzik? Egyátalán mi az, hogy kész? Az egyik leggyakoribb kérdéskör, amivel találkozunk, így utánajártunk, mit mond az internet a témában. 

 

“Egy művet csak abbahagyni lehet, befejezni nem.”

A legtöbbször ebbe a jól hangzó bölcseletbe futunk bele, de lássuk be, azon kívül, hogy frappánsan hangzik, nem sokat segít nekünk, akik épp a zenei karrierünk feladásán gondolkodunk, ha nem sikerül végre ma befejezni az aktuális zenét.

Az egyik alapvető probléma azonban az, hogy abbahagyni egy művet egyre nehezebb. Az utóbbi 50 évben gyakorlatilag megszűntek a technikai limitációk. Szinte bármilyen eszköz bármilyen mennyiségben rendelkezésünkre áll. Képzeljük el, milyen költségvetéssel tudtunk volna felvenni egy vonósokból, fúvósokból álló nagy zenekart 1967-ben. Borzasztóan drága művelet volt, így pontos felkészülést, precíz és gyors munkát igényelt. Ennek természetesen ma is megvannak a költségei, de elérhetőek olyan alternatívák, amik korábban soha.

Közel végtelenek a lehetőségek

Az üröm az örömben pont az, hogy lehetőségünk van kipróbálni sokféle hangszínt, megoldást, technikát, ezért amikor feltesszük a kérdést, hogy elkészültünk-e, azért nehéz rá válaszolni, mert ha azt mondjuk, igen, akkor azzal bátran ki merjük jelenteni, hogy nincs jobb variáció, nincs jobb hangszín, nem kell többet próbálgatni. Mégis ki mer ilyet állítani? Nyilván senki.
Első körben két megoldást találtunk a problémára.

1. Készítsünk víziót

A képzéseinken hamar bevezetjük a vízió fogalmát, ami röviden egy pontos művészi és / vagy technikai célt jelent, amit szeretne az alkotó megvalósítani. A vízióban összefoglalt tervünkhöz képest az aktuális státusz könnyebben értékelhető, amennyiben azt időközben nem változtatjuk. Klasszikus hiba: elindulunk egy “laza koktélos house” beat készítésével, de a presetek lapozgatása közben találunk egy jó röfögős bass-t és felülirjuk a víziót “brutál trap”-re. Átalakítjuk az egész projectet, belefutunk egy szép cinematic pad sample-be és máris azon kapjuk magunkat, hogy filmzenét szeretnénk csinálni.
Fontos tehát a vízióhoz kötés, de egy bizonyos mértékig mindenképp rugalmasan kell kezelnünk, hiszen az alkotás és a kísérletezés közben kialakulhatnak új, kreatív utak, amiknek érdemes teret hagyni.

2. Mindig van tovább

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy amin épp dolgozunk, az az aktuális tudásunknak, gondolatainknak, érzéseinknek a lenyomata. Nem az utolsó zenénk az életben, nem az a zene amivel be kell bizonyítanunk a világnak bármit, hanem egy mérföldkő. Egy oldal a naplónkban, ha úgy tetszik. Ha sikerül magunkévá tenni a gondolatot, hogy “most ez vagyok én”, könnyebb lesz elengedni a művet és továbblépni a következőre. Mert mindig van következő.


 

A folytatásban megpiszkáljuk az 5 leggyakoribb csapdát a témában és keresünk rá megoldásokat is.
A komment szekció remek lehetőség arra, hogy megosszátok személyes tapasztalataitokat a témával kapcsolatban, segítve ezzel mindannyiunk fejlődését!

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá te is!